Miért élvezem ha a barátomat megbántom, sírni látom, ha ordibál és fájdalmat okozhatok neki? 19/L

Nem rajongatam soha senkiért. Van példaképem egy színész,de nem rajongok érte nem sztárolom,láttam pár filméjet pár interjú,cikkek és az alapján felnézek rá,tetszik a munkássága,de ennyi. Nem követem a sztárok életét és sosem rajongtam senkiért. Ez valahogy kimaradt az életemből. Én pl sosem értettem,hogy lehet valakiért annyira rajongani,hogy képeket videókat mentsek le róla,posztert újságokat vásároljak stb. Ez már sok lenne számomra. Szóval a kérdesre nem a vàlaszom. És a barátomat sem megszállottan szeretem,nem rajongok érte. De nagyon szeretem és ezt nem tudom kimutatni eléggé.

Gondolom,hogy nehéz a barátomnak és ezzel rosszat teszek,fizikai fájdalmat is okozhatok a viselkedésemmel. Nem akarom,hogy magában kárt tegyen,depressziós legyen vagy szélsőséges viselkedés mód jellemeze,agresszív legyen.

Mégsem tudom eléggé figyelembe venni ezt amikor cselekszem.

Mondhatni az életem része és szeretem is, ha hazudhatok neki. Olyan dolgokat mondok amiket nem tartok be,illetve amelyek csak üres szavak,mert szeretem őt, és van amit őszíntén komolyan gondolok,de néha csak azért ígérgetek és eltúlzom az érzéseimet,hogy meghatódjon, közelebb kerüljön hozzám. És ha valamit nem tartok be, vagy direkt máshogy cselekszem és utána ezt megjegyzi akkor örülök annak, jól esik,hogy észre vette és haragszik rám

De amit nagyon szeretek ebben az egészben,hogy fájdalmat,bűntudatot neki okozni, és úgy csinálok mintha áldozat lennék. Jól esik az,ha szidalmazni kezd vagy hirtelen cselekszik,rá csap az asztalra, már a haját markolja, vagy sírni kezd, és ő akar mindent helyre hozni.

Nekem ilyenkor is szükségem van az odafigyelésre, szeretetre vágyom és akkor érzem ezt a legjobban ha őt szenvedni látom.

A másik kérdésre a válaszom "de". De szeretem ha boldog és örömet is tudok neki szerezni. Csak abban nekem nincs nagy szerepem. Mert akkor nem azt érzem,hogy szeret és miattam boldog,csak szimplán mosolyt csaltam az arcára,jó kedve van,örül. Ilyenkor én is jól érzem magam és erre is vágyom,úgy hogy sokszor meglepem,kedves vagyok vele. Amúgy MINDIG! Mármint ha rosszat csinálok azt is úgy teszem mintha ártatlan lennék és nem akartam neki rosszat,mintha nem tudnám mi a baja velem.

Ha pl haragszom rá akkor sem mutatom ki. Más módon érem el,hogy megbántsam és rossz legyen neki. Volt,hogy "véletlen" eltörtem a poharat és akkor morgott, a következő kisebb húzàsom az volt,hogy nem akartam,hogy hozzám érjen, nem vágytam ölelésre vagy azt hazudtam nagyon fáradt vagyok és mostanában úgy érzem senkinek nem mondhatom el a gondjaimat,nincs kedvem már vele se lenni, szexelni sem akarok, úgy csinálok mintha néha letojnám őt,nem érdekel. De ez csak hazugság mind. És később megint megnyugtatom,rendben van minden. Szeretem őt tényleg, mégis akkor érzem magamat a legjobban ha padlón van.

Ez nem vicc,de arra is vágyom picit,hogy megüssön. Nem nagyon,de egy pofont adhatna néha vagy megrángathatna, meglökhetne, hagyhatna rajtam egy két piros foltot. Megszoríthatná az arcomat miközben kiabál, vagy törhetne zúzhatna is, tönkre tehetné a telefonomat,gépemet bármit. Ha erre gondolok is jól esik, szeretném ha lenne felettem hatalma és észre venné,hogy nem tudok vele "szórakozni". Azt akarom,hogy egyszer mondja a szemembe,hogy őt nem tudom irányítgatni és zsarolni vagy bántani,mert átlát rajtam és erősebb okosabb nálam. Viszont mégsem tudna tőlem megszabadulni,mert szeret engem. És ugyan nem agresszív és nem bánt,de nekem így is jó és valahol érzem,hogy tudja ő hogy direkt csinálom ezeket és valami baj van velem. Már utalgatott erre, segíteni szeretne,mindig azt mondja,hogy együtt megoldjuk, meg hogy ő nem akar elveszíteni engem, nem is tudja mit csinálna ha nem lennék mellette,aztán jön azzal,hogy aggódik értem olyankor is amikor nem kéne. Ezek jól esnek és örülök,hogy kétségbe van esve.

Ez a baj velem,ez! Tényleg elfogok menni orvoshoz. Szerintem a magánrendelést vàlasztom.