Miért élvezem ha a barátomat megbántom, sírni látom, ha ordibál és fájdalmat okozhatok neki? 19/L

Értem és köszi nektek. Hát nem valami sokat játszottak velem,vagy figyeltek rám. Igazából mindig az volt amit a szüleim mondtak és pont. Nem voltam soha rossz gyerek,betartottam a szabályokat és késsz. De szeretem a szüleim és azért jó gyermekkorom volt. Vannak szép emlékeim is.

Igen,van talán pici önbizalom hiányom,de nem tudom pontosan,hogy miből eredezhető. A külsőmmel majdhogynem elégedett vagyok és elfogadtam önmagam. De sokszor kevesebbnek érzem magam másoknál és nem vagyok képes sok mindenre. De ez beigazolódik mindig,szóval tényleg kevesebbre vagyok képes mint a nagy átlag. És nem vagyok semmiben sem kiemelkedő. Szerethető személyiség sem vagyok. Nagyon sokat kell harcolnom a figyelemért amit aztán nem kapok meg soha,de a barátomtól igen és ő mégiscsak észre vett és szeret engem. Ez a legfontosabb. Más ember nem érdekel! Azóta a szüleim barátaim is háttérbe szorultak.

Nem vagyok nárcisztikus az biztos és pszichopata valamint szociopata sem. Tudom mi a kettő között a különbség és egyiksem igaz rám. Tudom,hogy máshol keresendő a baj.

Viszont utána olvastam ugye a manipulációnak. Nagyon magamra ismertem. Mintha rólam mintázták volna. Mindig tudtam,hogy ilyen vagyok. De nem tudtam magamról,hogy én manipulálom a barátomat. Most sem érzem úgy,de valószínűleg azt csinálom vele. Nem tudom,hogy mennyire gyógyulhatok ebből ki.

Kétségbeejtőnek találom a helyzetemet. Megrémiszt hogy nem tudok megváltozni. Nem azért,mert elhagy a barátom. Hanem,mert bűntudatom van és azért elég gyakori,hogy ezzel kűszködök,hogy nem tudom feldolgozni és sokszor beugrik a barátom arca amikor sírt vagy ordibált velem.

Nem tudom leírni,hogy mit érzek olyankor amikor azokat a dolgokat csinálom. Nem akarom bántani a barátomat, de akkor érzem hogy nagyon szeret ha szenvedni látom és ez miattam van. Nagy löketet ad és feltölt engem. Elégedett vagyok,boldog. Csak később bánom meg,amit csináltam.

Remélem egy orvos tud nekem segíteni és nem fog kiröhögni a problémámmal.

Ennél nekem sajnos súlyosabb a problémám. A tiéd szerencsére nem vészes. Köszi a tanácsot neked is amúgy.

Nekem olyan dolgaim vannak mint pl,hogy

- Ha nem kaptam elég törődést vagy szeretném ha velem foglalkozna csak akkor azt úgy érem el néha (nem mindig) hogy elérem,hogy hiányozzak neki. Elmegyek otthonról,bejelentem,hogy elmegyek a szüleimhez egy két hétre majd jövök. És ilyenkor úgy csinálok mintha engem nem érdekelne hogy az idő alatt ő mit tervez,mintha nem érdekelne a véleménye, és nekem nem hiányozna. Úgy csinálok mintha normális lenne az,hogy váratlanul bejelentek hogy elmegyek. És megis teszem. De csak 6 napra mentem el otthonról. Telefonra nem reagáltam, vagy ha igen akkor mindig annyit írtam neki,hogy nem érek rá,bocsánatot kértem tőle,írtam hogy most zavar engem és majd máskor beszélünk. Lényegében figyelmen kívűl hagytam és megvártam amíg pipa lesz teljesen.

Tulajdonképpen sikerült elérnem a célomat mert amikor hazamentem akkor veszekedtünk,csak kijött belőle ami nyomasztotta és zavarta. Nekem pedig erre volt szükségem. Nagyon jól éreztem magam,hogy aggódott ha nem írtam,hogy hiányolt,nem tudta mit csinálok pontosan,mikor akarok találkozni vele újból. Ezt élveztem,mert tudtam hogy szeret engem.

Ha féltékennyé tettem akkor szintén azért,hogy vissza igazolást kapjak. És szerettem ha láttam rajta hogy nem tetszik neki valami,hogy nem mert szólni eleinte nem akart parancsolgatni nekem,de kihoztam belőle a vadállatot és akkor is veszekedett velem. Ilyenkor mindig meghunyászkodom,tényleg úgy viselkedem mintha áldozat lennék. De szeretem ezt. Mármint ha kiabál velem ilyenkor, nem tudom miért, de még felizgat kicsit plusszba. Ha mérges,nagyon..akkor is szexelnék vele. De sosem mertem még ilyen esetben kezdeményezni,mert nagyott nézett volna.

Volt,hogy megbántottam őt. Olyan dologgal bántottam meg ami érzékenyen érintette és a gyenge pontja volt. Olyan is volt,hogy azt mondtam neki szakítani akarok vele,nem tudja azt nyújtani nekem amire vàgyok,kevés,nem jó vele a szex, stb. De ez csak hazugságok sorozata volt. Ez neki is mondtam később. Csak arra törekedtem,hogy fájjon neki és elbizonytalanodjon,sírjon, kiabáljon velem,zavarjon el. Ne beszéljünk,legyünk haragba aztán béküljön velem ki. Minden veszekedésünk után csak közelebb érzem magamhoz.

Tudom,hogy ez undorító viselkedés. Ezért akarok megváltozni :(