Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Arra készülök, h elhagyjam a barátnőmet, de szr embernek érzem magam, ti mit tennétek a helyemben?
30 éves vagyok, 9 éve vagyunk együtt a barátnőmmel.
Szeretem őt, de már nem úgy, ahogy az elején.
Ő idősebb nálam 4 évvel.
Több baj is van, ami miatt szr embernek érzem magam, és nem tudok dönteni. Ezt ő is érzékeli már egy ideje, azt nem tudja, mitől van, de tény, hogy mostanában máshogy reagálok le dolgokat és ezt látja.
Szóval a munkahelyemen megtetszett egy kollegina. Nem történt köztünk semmi, vagyis nem jöttünk össze, de a "szimpátia" kölcsönös, és bevallom, róla fantáziálok egy ideje.
A barátnőmmel sincs baj, csak már egy jó ideje a szürke hétköznapokat éljük, és elmúlt a varázsa.
Neki egyébként rajtam kívül nincs senkije, nincs családja. Mondjuk nekem sincs senkim, akire számíthatok, mindig is mindent ketten oldottunk meg, másra nem számíthattunk.
Csakhogy épp ez a baj, mert ő elég keveset keres. Ha magára maradna, emiatt is bűntudatom lenne, sőt lehet ezért sem tudom meghozni a döntést.
És vannak még komoly dolgok. Már több éve, hogy megkértem a kezét, és tavaly beszéltünk róla, hogy eljött az ideje egy kis esküvőnek és a családalapításnak, mivel már régóta együtt vagyunk. Ő most abban a hitben van, hogy hamarosan összeházasodunk, és gyerekünk lesz. Tudom, hogy szeret, ezért is érzem ilyen idiótán magam. Lelkiismeret-furdalásom van, mert kb. tavaly nyárig én is akartam ezt, amíg meg nem ismertem a munkahelyen ezt a lányt. Szeretem a barátnőmet, és nem akarom bántani, de már nem tudom elnyomni ezt az érzést sem, hogy valaki más egyre jobban a hatalmába kerít. Nem tudom, mit kellene lépnem, arról fantáziálok, hogy szeretkezünk, de nem a barátnőmmel, hanem a kolleganőmmel. Lehet, hogy beleszerettem. Próbálok itthon normális lenni és úgy élni, mint eddig, de érzem magamon, hogy sokszor furcsán viselkedem. Állandóan rá gondolok. Ti mit tennétek?
Szakítanátok, és ezzel fájdalmat okoznátok, vagy maradnátok a megszokott kapcsolatban, várva, hogy ez a fellángolás vagy akármi elmúljon? Senkinek sem akarok rosszat, de magamnak sem.
30/F
Megkérdeztem és sokszor az volt, amit ő akart, sőt mondhatni mindig, mert oda mentünk, ahova ő akart, vagy épp nem mentünk sehova, és miatta nem járok el, mert nem örül neki.
Most vagyok ilyen, eddig nem voltam, eddig mindig azt néztem, ő hova akar menni, én csak jót akartam és néha én is akartam menni máshova, de az neki nem volt jó.
Vagy voltak olyanok amik mindkettőnknek megfeleltek és oda elmentünk, pl. mozi vagy strand. De a strand is inkább miatta, mert szereti, és mióta megvan a kocsi, elmentünk a megyében több új helyre, hogy ne indig csak ugyanoda menjünk. Ez is miatta volt.
válasza:
válasza: válasza:Egy korábbi válaszoló vagyok.
Én is úgy látom, hogy már igazából döntöttél, csak talán félsz a kinyilatkoztatásától és a meglépésétől.
Nem kell magyarázkodnod, ha úgy érzed megtetted, amit lehetett még, és úgy gondolod hogy ebből a kapcsolatból már nem hozhatsz ki többet. Ez a te életed.
Pont minap olvastam egy jó cikket a szerelemből, és ott szépen el volt írva, hogy valójában az is a mi döntésünk, hogy kibe leszünk szerelmesek, és az is, hogy kiből "szeretünk ki" csúnyán mondva. A nap végére ez mindig a mi döntésünk.
Amikor már ott tartasz pl, hogy a szemvillanás-mosolyra úgy reagálsz, mint aki szerelmes, akkor te valójában már eldöntötted ezt eddigre: pozitívan reagáltál arra személyre, máshogy szólva már döntöttél a szerelem irányába.
Az hogy kibe szeretsz bele, olyan tényezők alapján döntöd el, mint pl hol tartasz most az életedben, kémia, kinézet, humor, intelligencia.- ezek mind személyenként aszerint dominálnak, ki mit tart fontosnak.
És ez alapján döntesz, hogy ki felé nyitsz, kinél mondod azt, hogy abbahagyod a "szerelmet".
(Pont ahogy írta az egyik válaszoló, hogy tudatosan küzdötte le pl nagy erővel a kísértést)
ÉS ez párkapcsolatban is így működik: minden nap döntesz arról, hogy a másikat szereted továbbra is, a zavaró tényezők ellenére is, vagy sem.
Ezért fontos minden nap jelét adni apró dolgokkal a szeretetnek. Ha jól csináljátok, akkor mindketten pozitív választ/döntést hoztok a másik iránt, ha már sok a negatív dolog, akkor egy idő unt úgy döntesz, hogy kiszállnál. De ez mindig döntés: döntesz arról, ha szeretsz, arról is, hogy kit, és arról is, hogy ha már nem.
Én sem hiszek már ebben az "első látásra szerelem, varázsütés a gyomorban, ő az igazi" dolgokban.
Sőt, szerintem nincs olyan, hogy igazi. Már írtam máshol is, hogy azt megalkotod a másikkal, így lesztek egymás igazijai, az igazit nem találod... Szerintem.
Az írás végén egyébként az állt( emlékezetem szerint írom), hogy nem az a kérdés, hogy ez szerelmes vagy -e. Hanem az, hogy hogy döntesz: úgy, hogy szereted azt a személyt, vagy úgy, hogy nem. Nem holnap, nem később, hanem most.
Hozd meg a döntést: igen, vagy nem. Ha igen, akkor szeresd ahogy csak tudod, ha nem, akkor otthagyod ezt a kapcsolatot, és tanulhatsz belőle.
Nem engedélyt kértem csak véleményt.
Minden válaszomban másról van szó.
válasza:Ugyan, hogy lenne már másról szó minden válaszodban? Olvass vissza.
Kitöröltetem már ezt a nyomorult kérdést mielőtt némelyek itt agyvérzést kapnak. ;)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!