Arra készülök, h elhagyjam a barátnőmet, de szr embernek érzem magam, ti mit tennétek a helyemben?

"Akkor azt kell vele megbeszélni, hogy miért ilyen spórolós? Elmagyarázni neki, hogy felesleges takaréklángon élni egész életében"

Ezt nem kell megbeszélni, hiszen ugyanott élünk, és ez így alakult ki. Az a helyzet, hogy sosem volt túl sok pénzünk, és egy elég ramaty állapotú házban élünk, és elég nagy a hitel rajta. És ő inkább ezt az állapotot javítaná, kisebb javításokat a házon, de ezek is több tízezrek-százezrek, szóval ő inkább erre áldoz egy étteremmel szemben, vagy hogy csak elmenjünk a Tescoba és pocsékoljuk a benzint. Tény, hogy bőven van mit csinálni a házon.

Megköszönöm, ha belinkeled azt a kérdést, ami hasonló helyzetről szól.

Az a helyzet, hogy nem csak ő kényelmesedett bele ebbe a kapcsolatba, hanem én is. Ezt nem is akarom tagadni. És a spórolás csak egy dolog, nem ezzel takarózok. Vannak egyebek is, amiket sokszor egymás fejéhez vágunk. Ő elég kötekedős és beszólogatós, ha vmi nem tetszik neki. Azt mondja, én nem segítek semmit a ház körül. És rosszul esik neki, ha elmegyek a haverokkal valahova, mert ő addig otthon van. Hívtam már őt is ilyenkor, de nem akart jönni. Ezeket nem egyszer megbeszéltük már, ezért nem hiszem, hogy hosszabb távon változna, max egy rövid időre, de akkor meg nem önmagát adná.

Honnan tudom, hogy a kolléganőm vevő lenne a dologra? Hát ez elég egyértelmű. Az sms-ek, e-mailek nem egyoldalúak, és beszéltünk már róla, milyen lenne együtt. Hova mennénk, mit csinálnánk...

"megpróbálnám a kapcsolatba, páromra átvinni a szenvedélyt"

Én nem tudom elhinni, hogy ilyen létezik.

Ha egyszer más valakire gondolok, azt hogy vihetném át másra? Hiába megyek el a barátnőmmel sétálni, ha ő már nem hoz úgy tűzbe, és arról fantáziálok, hogy a másikat csókolnám meg. :(

Tudom, hogy nem korrekt, amit csinálok. Ezért van bűntudatom. :(

De azzal sem értek egyet, hogy joga lett volna tudni, amikor elkezdődött. Még nem kezdődött el semmi. Nem tudom, mit akarok. Vagyis tudom, hogy megpróbálnám a másikkal, de nem tudok lépni, nem bírom meghozni ezt a döntést.

Mit kellett volna mondanom neki? Hogy tetszik valaki, de egyelőre nem hagyom el érte?

És csak az utóbbi pár hétben erősödött ez fel ennyire.

Meg az a pár hét/hónap, ha hamarabb megtudja, az új párkeresésben már mindegy, nem évekről van szó.

Havi 2x elmászkálhatnánk... tulajdonképpen néha elmegyünk vhova, szoktunk kirándulni, moziba menni, nyáron elég sokszor voltunk strandon. Nem azt mondom, hogy soha sehova nem jutunk el. De évek óta próbálom rávenni egy étteremre, de ő nem akarta sosem. Igazi étteremben csak a nyaralásokon voltunk, itthon max gyorséttermek, mert nem akar otthagyni 7-8 ezret, mikor teljesen finomat eszünk egy kínaiban is 2000 ft-ért.

Tudom, hogy családra vágyik és én is ezt ígértem neki. Nagyon lelkiismeret-furdalásom van, azért is, mert eddig én is ugyanerre vágytam és emiatt csináltunk dolgokat, de most nem merem lekötni magam, ebben a helyzetben, nem tudom, hogy alakulnak a továbbiak, nem tudom már, mellette akarom-e leélni az életem. Akarok-e örökké így unatkozni, szenvedély nélkül, és így vállalni be egy gyereket. Nem tudok semmit már.

Tudom, hogy nem vagyok már kamasz. Írtam, hogy én is akartam már családot, már egy ideje téma volt ez, bár nem napi szinten. 30 vagyok, már el tudtam képzelni, hogy gyerekünk legyen. De ebben a pillanatban nem tudom elképzelni, hogy együtt toljuk azt a babakocsit...

Azt is tudom, hogy minden kapcsolat megfakul idővel és ugyanez lenne, de akkor is...így lemondok a szerelemről meg a szenvedélyről, ami már nincs meg.

Azt hiszem, kezdek szerelmes lenni. Nem mondom, hogy meghoztam a döntést, de őszintén szólva már ma sem volt túl sok kedvem hazajönni és tévézni. Eddig arra vágytam, hogy vége legyen a munkának és jöhessek haza. Mostanában arra vágyom, hogy vége legyen az éjszakának és mehessek dolgozni. És emiatt is bűntudatom van.

Eddig felelősséget vállaltam, de örökké nem akarok, úgy, hogy közben unatkozom.

Költünk a házra is, de ha minden pénzünket arra költjük, és közben nem megyek el a barátaimmal sehova, az a normális?

Aztán ha gyerekünk lesz, az főleg minden pénzt el fog vinni, és akkor még kevésbé lenne pénz a hobbikra vagy utazásokra vagy haverokkal való sörözésre, meg akkor már tényleg nem is megy úgy az ember. De ilyenkor sem mehet, amíg még nincs gyerek? Mert utána problémázik rajta, hogy én néha elmegyek. Azt a pár ezret is költhetnénk a házra, valóban, csak akkor aztán tényleg semmi szórakozás nem lenne, és nem akarok még nyugdíjas életet élni, vagy hogy csak annyiból álljon a szórakozás, hogy vele néha elmegyünk valahova kizárólag kettesben.