Arra készülök, h elhagyjam a barátnőmet, de szr embernek érzem magam, ti mit tennétek a helyemben?

Tudom, hogy a házra miattam is spórol és kettőnkért teszi. Tudom, de én néha mégis szeretnék valami mást, meg jó lenne egy új kocsi is, mert most egy 18 éves van és mindig van vmi baja és így emiatt sokba kerül.

De egy újabb kocsi is több százezer, és arra úgysem fogunk költeni. Így viszont ez sem éri meg.

Miért szerettem bele és miben változtam?

Hát mert megtetszett, és erős, határozott csaj volt, de már más. Külsőre mind a ketten meghíztunk, mert elengedtük magunkat, de a külsejével egyébként nincs bajom. Hogy kötekedik, hogy semmi nem jó, hogy itthon ülünk...ezek zavarnak.

Én nem tudom, miben változtam. Biztos sok mindenben, mert nagyon fiatal voltam. Az biztos, hogy az elején odaadóbb és romantikusabb voltam, de a visszautasítások miatt elvesztettem az érdeklődésem és a motivációm.

Ő most idősebb nálam, a kolléganőm meg 3 évvel fiatalabb. Nem hiszem, hogy ne lehetne összecsiszolódni, azért e fölött a kor fölött is bőven szoktak még összeköltözni az emberek, bár én nem mondom, hogy egyből összeköltöznék vele, de azért meg lehet ismerni egymást és elfogadni ebben a korban is, nem csak 20 évesen.

"Nem vagytok jó anyagi helyzetben, van egy hiteles házatok, amin lenne mit dolgozni"

Hát ez az! Örökké csak a házra megy el minden, mindig így maradjon? Ez a hitel még nagyon hosszú idő, és nagyobb dolgokra így sem telik, csak szinte tűzoltás-jelleggel van ilyen-olyan javítás. Lesz mit csinálni ezen a házon 5 meg 10 év múlva is, annyira régi. És akkor jönne még egy kisbaba, nagyobb kiadások, közben kisebb bevétel, és akkor mi lenne jobb? Még kevésbé jutnánk el bárhova, még kevésbé mehetnék el, mert akkor milyen szemét vagyok, hogy ő otthon van a gyerekkel, én meg elmegyek sörözni. Még kevésbé jutna a hobbikra, mert új cipő kell a gyereknek...

Nem tökéletes házra vágyom tökéletes kis élettel, hanem élni akarok, élményekkel, eseményekkel, nem csak hazajönni és bámulni a 4 falat. :(

"Legkönnyebb a szarból kiszállni, és otthagyni a másikat."

Akkor tehát maradjak a szrban és ne legyek boldog?

A haverokat nem tudom felhívni hozzánk, nem egy városi lakótelepről beszélünk, hanem egy falusi házról.

Nem szoktunk vendégeket hívni, mert szégyelljük, ahogy ez a ház kinéz. Előbb rendbe kéne tenni, hogy bárkit idehívjunk, ez meg ugye ördögi kör.

Mivel falu, vidéki közlekedés van. Tehát kocsival senki nem fog kijönni, hogy iszogassunk. A buszok meg nagyon ritkán járnak, és megint csak nem fog senki azért idejönni inni, hogy aztán busszal kelljen hazamennie. Meg itt semmi lehetőség nincs, a városban meg ott a sok szórakozóhely. És ha még a ház jó is lenne, egy ilyen összejövetel sincs ingyen, tuti megterhelő lenne ez is anyagilag, a házigazda szerepét vállalni. És akkor meg biztos, hogy az lenne a baj. Meg hogy mi még zajongunk meg buliznánk, ő meg már aludna. Ja és ide kijutni meg visszamenni a városba is költség. Senkihez sem járunk, vagy járnak a többiek vidékre, azért vannak a szórakozóhelyek, hogy oda menjünk.

25 évesen együtt éltek a legnagyobb boldogságban...

25 évesen még én is, és élveztem, hogy milyen jó felnőttnek lenni és felelősségteljesen dolgozni járni, és fenntartani egy saját háztartást, ami végre a miénk. De örökké ez nem elégít ki, és lehet pár év múlva te is rájössz, hogy elmegy melletted az élet és majd te is másra vágysz.

Nem az ő hibája minden és nem miatta néz így ki a ház.

De neki is vannak hibái. (nekem is, de nem is tagadom, meg azt kérdeztétek, miért nem olyan már vele, mint volt)

A hitelből nem felújítás történt, hanem házvásárlás, de erősen felújítandó állapotú a ház, mert régi. Erre telt. (vagy erre sem)

A hozzáállásom miatt nem haladunk semerre?

Mert egyébként merre haladnánk?

Ha vele maradok, az ugye más hozzáállás, akkor hová fogunk jutni?