Arra készülök, h elhagyjam a barátnőmet, de szr embernek érzem magam, ti mit tennétek a helyemben?

Akkor lényegében eldöntötted a dilemmát.

Én a két lehetőséged így látom:

1. Vagy kilépsz a kapcsolatból tisztességesen, számolva a vázolt következményekkel. (pl. lehet, hogy az új nő nem is olyan klassz, csak most még idealizálod, vele is ellaposodik idővel a dolog, stb)

2. Vagy kötelességből a jelenlegivel maradsz, elveszed, lesz gyerek, és amikor már végképp nem bírsz magaddal, megcsalod.

Na, melyik a jobb, válaszadók?

Ha nem vagy boldog, akkor elöbb-vagy utóbb úgyis vége lesz, viszont én azt javaslom, h elötte mindenképp beszéljétek át az EGÉSZET!

Szépen leültök mindketten, te elmondod neki, hogy szereted őt, de beleuntál a szürke hétköznapokba, hogy munkaután hazamész és ennyi az életetek. Hogy szeretnéd, ha olyan lenne, mint régen.

Szerintem egyáltalán nem nehéz dolog visszahozni a régi tüzet. Férfiként egy kis romantika csodákra képes, hisz minden nő a figyelemre vágyik, ebből érzi, hogy szeretik. Ha nem érzi, akkor ő is ugyanúgy fog viselkedni. Gondolok itt olyan apróságokra, hogy egy meglepi vacsora vagy program, vagy csak egy szál virág csodákra képes.

Megbeszélitek, hogy ki-mire vágyik, mik a problémák (pl. a túl sok spórolás, ami nem mindig jó, mert felesleges gyüjteni a pénzt, ha a szórakozásra nem áldoztok).

Szerintem ez most csak egy fellángolás a kollegina iránt, vele is ugyanez lesz a helyzet jó pár év múlva, és akkor kezdhetnéd a keresgélést elölről

Akkor azt kell vele megbeszélni, hogy miért ilyen spórolós? Elmagyarázni neki, hogy felesleges takaréklángon élni egész életében, mert akkor most fiatalon sem lesz boldog, de idős korában sem lesz az, mert akkor már nem lesz energiája kihasználni a pénzét. Csinálhatnátok egy rendszert a spórolásnak pl. én úgy szoktam, hogy nap végén a 100 és 200-as érméket külön gyüjtöm és ha összegyüjt mondjuk 1-2 hónapig, akor beváltom, összejön így mondjuk 20 ezer forint. Ennek hiányát meg sem érzem, mert elkölteném kávéra vagy csokikára, így meg egybe fogom magam és bemegyek egy plázába és veszek magamnak egy ruhát, amibe otthon nézegetem magam a tükörben és jól érzem magam, hogy ilyen gazdaságosan szereztem magamnak.

Annyi ötlet van az interneten a spórolás terén, szerintem ennek nem szabadna ok lenni a szakításra ha egyébként meg szereted. Ha nem szereted, akkor meg nyilván szakíts vele. De én nem tudom felfogni, hogy lehet egy kapcsolat csak úgy eldobni, én mindent megtennék, hogy megmentsem. És lehet a barátnőd is azt szeretné, csak ő most erről az "ötletedről" semmit sem sejt, így meg sem próbál változtatni magán.

86%-os vagyok

Az bizony igaz, hogy olvastam én már itt ilyen vívódást is, ugyanez a szitu ( szeretem, csak már nem úgy)- már persze ha nálad is ez a helyzet, és nem az abszolút megszokás van, hanem szeretet és kötődés, ragaszkodás meg van még stb-, majd jött egy új a képbe: dettó ugyanez amit lerítál: szenvedély, vonzalom, állandóan rá gondolok, szerelem stbstb.

Talán be is linkelem neked, mert pár válaszolóval kb 1-2 hónapig nézhettük itt vége a húszon éves srác vívódását a barátnője és a lány között..

Hamar kiderült mi volt amit szerelemnek hitt, ő pl szakított nagy nehezen a barátnőjével ( bár előttem a vívódás közepette már megcsalás is lett 1-2x a dologból..) utána viszont már rájött, hogy valójában a barátnője mellett a helye.

De mint ember, és aki volt már ilyen helyzetben, azt is tudom, hogy vannak olyan dolgok és leckék, amiket csak a saját bőrödön tudsz valószínűleg megtanulni..

De talán hátha mégis..

ezért előbb tényleg, de tényleg megpróbálnám a kapcsolatba, páromra átvinni a szenvedélyt. vidd bizony el sétálni, új helyre. Tégy meg mindent előbb.

Aztán kiderül.

# 16 Nem védeni akarom, de mit nem értetek azon, hogy a jelen barátnője már régen belekényelmesedett ebbe a kapcsolatba és jó neki úgy, ahogy van?

A kérdezőnek meg mindenképp rossz lesz, ha megy, ha marad.

Én szakitanék, mert nekem az jön le, hogy sokadik megbeszélésre sem változott semmi.

Jo, nem azt mondom hogy menjen el minden hétvégén turazni, de havi 2x igazán elmászkálhatnátok kettesben, mert az otthonülésböl nincsenek élmények, semmi.

Ha pedig csak a kora miatt nem akarnád elhagyni... nos, majd talál magának mást, de jobb, ha gyerek után döbbesz rá, hogy hülyeség volt vele maradni? Akkor inkább lépj most, és ne is huzzátok egymás idejét, felesleges ámitgatnod öt.

Mondjuk itt pro érveket nem látok, nekem eléggé úgy tűnik, hogy eldöntötte, hogy szakítani fog a barátnővel, és azt is mondanám, hogy ez a világ rendje, de na... ha valakinek családot ígérsz, sőt, konkrétan családot tervezel vele, miközben a kolléganődet stírölöd, nagyon nem korrekt, pláne, hogy ennyire a határán van a veszélyeztetett terhesség életkorának, és abból, hogy spórol (szerintem egyébként igaza van azzal, hogy tudtok romantikusak lenni költések nélkül is, nyilván neked van szavad benne és nem nekem, de ez nem azt jelenti, hogy nincs hajlama romantikára, csak nem akarja, hogy kiadást jelentsen, ami szerintem teljesen jogos) meg hogy 9 éve kapcsolatban vagytok nekem úgy tűnik, hogy erre nagyon nem számít. Persze, ilyesmik mindig történnek, de;

1. joga lett volna akkor tudnia róla, amikor elkezdődött

2. bárhogy is nézzük, most már nyitott arra, hogy gyereke legyen, és jó nagy hidegzuhany lesz, amikor egy évtized után szakítasz vele, úgyhogy minimum egy alapos beszélgetéshez és egy megpróbáláshoz joga van.

3. Személyes meglátás, de komolyan szégyelld magadat, hogy ezt a spórolós dolgot tolod róla, mintha ezzel meggyőzhetnél magadat meg másokat arról, hogy jogosan tervezel szakítani vele, miközben te kb egy egész életre szóló terveit tervezed felrúgni. Nem mondom, hogy muszáj vele maradnod, de legalább ismerd be, hogy bezony te akarod otthagyni másért, ne rá hárítsd a felelősséget.