Szerintetek megvetne a társadalom, ha alkalomadtán nem vetetném el a picit?

Félreérted, én nem azt mondtam, h vetesd el, ha becsúszik a baba, hanem h intézd úgy, hogy ne csússzon be, tehát védekezz még vmivel, a fent említett okok miatt. mindennek megvan a maga ideje és helye, pl én 19 évesen még nem tudom elképzelni h gyermekem legyen. egyrészt szeretném kiélvezni a fiatalságomat (nem bulizásra és ivásra gondolok, csak egy kis szabadságra a barátommal, szóval pl gondolunk egyet és hajnalban kimegyünk valahova és nem otthon vagyunk a babával) másrészt majd ha 23-24-25 évesen is együtt leszünk, és összeházasodtunk, nekem akkor lenne ideális.

Sztem ebben a korban (19-20 év) nagyon rossz, ha közbejön egy gyerek, mert ugyan papíron már felnőtt vagy, fel tudnád nevelni, viszont szerintem nem élted még ki magad rendesen, és ez később vissza üthet. tehát nagy dilemma lenne, nem születne jó döntés.

Ha közbejön a baba akkor ne vetesd el, viszont védekezz úgy hogy ne jöjjön közbe, szerintem jobban jársz így egyelőre. És amikor tényleg minden körülmény adott, akkor jöhet a gyerek. Szerintem.

19/L

Hát látszik ennyire külömbözöek vagyunk :)

Ha te úgy érzed, hogy szeretnéd azt a babár, és úgy érzi a párod is (vele beszéltél már erről?) akkor végülis, miért ne?

Megmondom őszintén, én szerintem még 23 évesen is elvetetném ha teherbe esnék, de mint irtam nem vagyunk egyformák. Viszont tényleg nem értem, miért nem tudtok védekezni, ha nem kifejezetten tervezitek azt a gyereket.

Tényleg vannak emberek, akik érettebbek a kortársaiknál, de rólad eszembe jutott a nővérem. Most 26 éves és teljesen elveszett magában.

A barátjával összejött 16 évesen, 20 évesen összejött neki egy baba. A srác tényleg várta, szerették egymást. De aztán jött a java. A nővérem (nevezzük Editnek) mindenáron tanulni akart. A pici folyton sírt, maximális figyelmet igényelt, a srác (legyen Tomi) oda költözött hozzánk, hogy ő is kivegye a részét a piciből. Egy ideig okés volt, de Tomi elkezdett kimaradozni, persze Edit meg tanulni akart volna, de ott a kicsi is. Még jó, hogy ki volt borulva. Ez egy párszor előfordult, semmi baj. Hazudgált ott összevissza, hogy csak a haverjaival iszogatott, meg sokáig tartott a meló, de hát kiderült, hogy valami nővel kavart. Mivel Edit előbbre helyezte a kicsijét magánál, ezért elnézett az esett felett és megbeszélték. Utána már nem csinálta ezt Tomi, teljesen megbánta. Persze Edit már hozzá sem akart nyúlni, mert miaz, hogy egy másik nő jobban tetszik neki. De hát mégis csak a gyereke apja, nem nőhet fel csonka családban.

Alig tudott tanulni a kicsi mellett, ha sokat aludt még akkor csak-csak, de nem tudta végül letenni a zh-t.

Jó, otthagyta az egyetemet, egyszer elég volt végig menni.

Majd próbált munkát keresni, de sehova nem vették fel, mert gyereke van. Ha fel is vették, ilyen-olyan okkal mégiscsak kirúgták. Most több éve munkanélküli, itt "lóg" anyuék nyakán, mármint ők így fogalmaztak egy beszélgetésükben, egyszer meghallottam őket. Szinte már nyűg nekik, persze félig örülnek, hogy nem hagyta el a fészket és még velük van. De még ott is a kicsi, aki a szüleim pénzét "éli fel".

Szóval Edit itt ül egy férjjel, akitől megundorodott, de muszáj együtt lennie vele, és sehol nem kap munkát a pici miatt. Én most egyetemre járok, de erősen gondolkodom, hogy befejezzem, munkába kezdjek és segítsem a szüleimet, mert nem gazdagok.

Remélem te nem jársz úgy, mint a nővérem!