Férfiak, ezen megsértődnétek?

Nos én udvarias vagyok nagyon,alapvetően ilyen a természetem. Kérdezőnek szerintem igaza van,és jogos a felvetése. Nagyon sok nőtől ezt hallom,mint amit a Kérdező is ír,azonban akkor egy dolgot nem értek. Miért nem olyan férfit választotok akik ezeket megtennék?

A kérdés persze költői is lehetne,tudom a választ egyébként,mert ők nem annyira helyesnek születtek...

Csak akkor döntsük már el,mi a fontosabb.

Ha hülyékkel kezdtek,miért csodálkoztok,ha észre sem veszik magukat?

Én például picit huzamosabb ideig, 2-3 hónap, dolgoztam együtt egy nagyon kedves hölggyel. Munka közben néha beszélgettünk is,meg előtte is és utána is sokszor.

Valamennyire ismertük már egymást, és mielőtt "végleg" eljöttem onnan, vittem neki egy csokor virágot.

Megkérdezte,hogy ezt miért kapta, és mondtam neki,hogy hála. Nem hitte el, nagyon örült neki, feldobódott a kedve is, pedig előtte nagyon morcos volt :D

Nála tudtuk azt,hogy ő tényleg egy tündéri nő. Kedvesen,nagy mosollyal várt,szinte mindig, kivéve mikor sok munkája volt. De előreengedtük az ajtóban mindig,és tudta hogy ez kedvesség felé,és kimondta mindig azt,hogy köszönöm.

Segítettünk neki bármi másban,szintén... Ha nekünk kellett valamiben a segítsége,és ráért, akkor ő is segített nekünk.

De mikor lement a boltba,és azért több dolgot ami nehezebb is vennie kellett,mert elmondta, akkor inkább felajánlottam neki,hogy elmegyek vele és majd én hozom... ő csak találja ki mit vegyünk,és merre.

És akkor azt hallottam,hogy "nagyon köszönöm a segítséget"... és pedig valójában semmiség volt a részemről,nem is éreztem nagy dolognak.

Kérdező, hadd írjam le, hogy hasonló helyzetben vagyok. Két éve vagyunk együtt, eleinte kaptam virágot néha, most ott tartunk, hogy tavasz óta nem kaptam egy szálat sem. Szerintem tavasszal is csak azért, mert szakított valahonnan, tehát sejtésem szerint nem is fizetett érte.

Az utóbbi hetekben többször is mondtam neki, hogy tavasz óta nem kaptam virágot, viccesen megkérdeztem, hogy "na, mi van, ennyi volt az udvarlás?", szabadkozott, hogy neeem, dehogy is. Eljutottam arra a szintre, amit sosem gondoltam volna eddig, magamnak veszem a virágot. A Lidl-ben egy egész csokor virág 799 Ft, nem egy nagy összeg, de nekem örömet szerez. Meg is lepődött, hogy mi van most, minek veszek magamnak virágot. És az a durva, hogy hetek óta rendszeresen veszem magamnak a csokrokat, de azóta sem hozott, pedig mondta, hogy akart venni, csak elfelejtette. Olyan is volt, hogy álltunk a kasszánál, a kezemben volt a virág, amit venni akartam és még így sem fizette ki nekem. Utána mondta, hogy ő ki akarta fizetni, de (ezt is) elfelejtette.

Még egy sztori: tavasszal nagyon udvarolt nekem egy férfi, többször is küldött nekem csokrot, amikor megtudta a párom, teljesen kifordult magából, hogy hogy képzeli, erre hozott ő is. Aztán nem értette, miért esik rosszul, hogy az kell, hogy neki eljusson az agyáig, hogy a barátnőnknek időköznként illik virágot vinni, hogy mástól kapok. Rosszul esik, hogy más férfitól előbb kapok virágot, mint a saját pasimtól, holott pontosan tudja, mennyit jelent nekem ez.

De kaptam itt egy jó tanácsot: részemről én is befejezem a sütést, főzést csak neki. Tudod, amikor csinálom a tál sütit csak neki, mert szereti, majdnem minden hétvégén. Nem akarok anyagiaskodni, de egy tálca süteménynek a hozzávalói legolcsóbb esetben is 1200-1300 ft. És akkor még nem számolom bele az időmet. Egy szál virágot megvenni hazafele meg 2 perc és 300 Ft.

Itt most nem is a virágon van a hangsúly, hanem hogy a másiknak van valami kedvence és többszöri kérésre sem hoz neki a párja soha.

Én ha boltban vagyok és meglátom a férjem kedvenc csokiját tutira veszek neki egy táblával. Ha az utcán meglátom a kürtöskalácsot tutira viszek a gyerekeimnek. Akit szeretünk az a fejünkben van és akárhol vagyunk kiszúrjuk a kedvenceiket és veszünk nekik. Mindenhol lépten-nyomon virágosok vannak, kizárt, hogy úgy el tudjon menni egy virágos mellett, hogy ne juss eszébe.

Tényleg csak úgy tudom elképzelni, hogy soha nem jár virágok közelében sem.

Egyébként meg le tudsz ülni és komolyan elmondani a problémádat. Esetleg kipróbálhatod, hogy nem sütsz-főzöl neki egy darabig.

"Bárcsak lenne valaki, aki küld nekem is virágot, hátha az feltűnne neki" - vegyél magadnak és mondd azt, hogy a munkahelyedre küldte valaki. Örülj neki látványosan, hidd el, enni fogja a fene. Vagy kérd meg egyik barátnődet, hogy hagyja ott az ajtótók előtt, akármi, ki lehet találni valamit, hátha észbe kap.

De vehetsz is magadnak, az is jó, mondjuk a fentiek sokkal hatásosabbak, mert akkor eszébe fog jutni, hogy hoppá, másnak is tetszik a nőm és megadja neki, amire régóta vágyik és én nem adom meg. Próbáld meg! ;)

De mit számít, hogy együtt laktok-e, mondd meg neki, hogy "képzeld, valaki küldött nekem virágot", fotózd le a csokrot, mutasd meg neki, vagy ha megy hozzád, úgyis látni fogja. Mondd azt, hogy névtelen a küldő és kész.

Egyébként én beígértem neki egy tortát, ami imád. De most a kérdésed erősen elgondolkodtatott, így úgy döntöttem, nem fogom megcsinálni neki. Ő is csak ígérgetett nekem, ezt is fogja visszakapni, amit adott: ígéretet. :)