Az ételekkel válogatós barátnőt/barátot el kell küldeni a pi csába?

Legközelebb, ha megy hozzád, előtte ugorjon be egy boltba, és vegyen magának zsömit, meg szalámit, vagy kutyafa.szát karikára vágva, meg amihez még épp gusztusa van.

Aztán probléma megoldva.

Van az a szint, amit lehet és kell is tolerálni, ha pl. valaki tényleg nem szeret valamit.

De nekem nem tudná megmagyarázni, hogy a zsömle és a kenyér íze között olyan orbitális különbség van, hogy nem lehet megenni.

Amit a csajod csinált, az egyszerű hiszti, és a saját gyerekemnél pont így kezelem: ha nem tetszik, amit csináltam ebédre, akkor fel lehet állni az asztaltól, és el lehet menni.

Figyi! Nekem az öcsém ilyen. Főt ezekből egyetlenegy kezemen meg tudom számolni mit szeret! Azt sem mindig eszi meg..

Nasi, szalámi, sonka, virsli, tojás, pizza, amin él, kb 8-9 éve :S anyu nagyon jól főz! Én tőle tanultam, de nyilván nem ugyanúgy azért egyikünk főztjébe sem kóstól bele soha, csak azt a pár ételt, amit szeret.. A barátnőjééknél sem eszik mást. A barátai is kinevetik mindig mégsem.

Az okát szerintem sosem tudjuk meg! De változni nem fog!!!

Te döntöd el, hogy megszokod vagy megszöksz ! :D

Bár az, hogy " csicskáztat kb ,, nem valami szimpi!

A hiszti, amit levágott, nem normális, így emiatt megérdemelte, hogy elzavartad.

Ettől függetlenül (amennyiben megtanul normális hangnemben kommunikálni), szerintem tolerálható a finnyásság.

Egy felnőtt embert ilyen szinten már nehezen tudnál megváltoztatni. Valahol valami elromlott gyerekként, ez van. Legközelebb, ha jófej akarsz lenni, akkor megkérded, hogy milyen kaját enne, és úgy készülsz; ha meg kevésbé akarsz jófej lenni, akkor jelzed tali előtt, hogy ez és ez a kaja, készüljön rá lelkiekben (vagy hozzon magának mást, ha nem tetszik). Esetedben mindkét megoldás működőképes.

(Valamelyik válaszolónak üzenem: a zsemle igenis ezerszer jobb bármihez, mint a kenyér!! :D Kivéve a melegszendvicset. Ahhoz nem jó. Kicsit sem.)

Ha a finnyásságát nem is tudod megszüntetni, de elég türelemmel meg határozottsággal azt elérheted, hogy ne rinyáljon hasonló stílusban, mint most. Csak utána viszont azt fogadd el, ha marhára nem eszik semmit. :)

(Én is hasonlóan finnyás vagyok, így valahol megértem mindkettőtöket. Tisztában vagyok vele, hogy másnak ez piszkosul idegesítő, de sajnos ez van. Mondjuk én nem úgy reagálom le, mint a párod, ha valamit nem szeretek, megköszönöm és nem eszek - akkor se, ha ez azt jelenti, hogy semmit nem eszek. :) Párom anyja mindig megsértődik a családi ebédeken, de mások szerencsére elfogadták.)

Első vagyok.

Azért tegyünk már különbséget aközött, hogy válogat, meg aközött, hogy elvárja a fenéknyalást valaki.

Az én gyerekem is válogat, de már kiskamaszként is van annyi neveltetése, hogy ha olyannal kínálják, amit nem szeret, akkor egy "Köszönöm, nem kérek" a válasz. Eszébe nem jut hisztizni, hogy neki ez kell, az kell, meg mi az, hogy nincs zsömi, ha tudja, hogy ő azt szereti. Ez hiszti!

Konkrétan a nagymama se tenné meg a kedvenc (egyetlen) unokája kedvéért, hogy lecsalinkázik a boltba, mert őfelsége zsömlét óhajt főtt kaja helyett. Pedig ott aztán megy a kényeztetés, ha egy hétig ott van, egy hétig süt palacsintát.

De azért álljon már meg a nászmenet!

Gondolom, felnőtt nőről van szó. Ha nincs olyan kaja, ami ízlik, de tele van vásárolva a hűtő, akkor még esetleg belefér, egy "Köszi, ezeket nem szeretem, de összeütök valamit, ha nem gond. Te is kérsz?"

A másikat boltba zavarni, miközben bőven van otthon étel, az bunkóság, a hangnemről nem is beszélve (már ha a kérdező úgy írta le, ahogy volt.)

A kérdező helyében lehet, hogy nem bánkódnék, ha nem keres többet. Aki így beszél a másikkal, az nem hiszem, hogy olyan rettentő szerelmes.