Mit tegyek? Tűrjek vagy szakítsak?

19 évesen miért akarsz szenvedni egy olyan kapcsolatban, aminek semmi értelme? Túl fiatal vagy még ehhez.

Én a helyedben összepakolnék, és amikor nincs otthon eljönnék. Még csak nem is szólnék neki előre semmit.

Persze, ha a te lakásod, akkor más a helyzet, akkor összepakolnám a cuccait, és ki az ajtó elé. Ne húzd az időt, felesleges.

És még annyit...kár a kiscsajt hibáztatni, ő nyomulhatna ahogy akar...a párod az, aki nem közli vele hogy álljon le, mert foglalt. Ő az, akinek ez imponál, és belemegy. Soha nem a 3. fél a hibás. Csak azt lehet vinni, aki engedi. Akit meg vinni lehet, azt vigyék, azért nem kár!

Szóval, hajrá, sok sikert!

Szerintem sunyi dolog amit csinálsz, de te tudod. Egy felnőtt, érett ember nem így intézi a dolgokat. "Nincs kedved magyarázkodni", szerintem inkább csak találod a legkényelmesebbnek.

Mi van abban, ha megmondod, hogy te most hazamész mert itt már nem érzed jól magadat?

Szüleinek meg elmondod, köszönsz mindent, de ez így alakult most.

Ha így a hátsó ajtón kisunnyogsz akkor joggal fognak egy gerinctelen embernek nézni. Saját magadat alázod le, és senki se a kapcsolatát romboló petikére, hanem a sunyi módon lelépő másik félre fog emlékezni.

Valszeg itt több dolgot nem tudunk Rólatok, ami ide vezethetett. Ha 19 éves vagy és túlvagy egy megszakadt terhességen, akkor nem vágtatok bele a dolgokba túl hamar? Lehet, hogy Te szeretnél életreszóló kapcsolatot, de a párod meg még éretlen rá (lehet, hogy még Te is egyébként). Ha nem is mondjátok ezt ki nyíltan, azért úgy viselkedtek. A férfi félrekacsingat, szeretne menekülni az elköteleződés és/vagy egy olyan nő mellől, akivel nem minden smakkol jól. Ha valaki kifelé kacsintgat, akkor ott már valami elromlott a kapcsolatban, ami valamilyen szinten mindkettőjük hibája. Úgy látom, nemcsak az érettség, hanem a kettőtök közötti kommunikáció sem éppen van a legjobb szinten.

És egyikőtök sem egyenes és tettrekész, csak ügyeskedtek, taktikáztok, sunyítotok, menekültök, hezitáltok, stb. Ez abszolút nem érettség, nem felnőtt viselkedés, így nem szabad belépni egy házasságba. Akkor lenne esélyetek boldog házasságra, ha egyenesen, kereken egymás elé és a világ elé tudnátok állni és megmondani, megbeszélni, hogy mit akartok. Nem "oldalfolyósókon" kutatni a másik iránt és menekülni egymástól. Amíg nem tudtok egyenesek, nyíltak, őszinték lenni, addig nem vagytok felnőttek és nem szabad megházasodnotok. Ha nem megy egymással, akkor jobb most szakítanotok, mint ha már gyereketek, közös vagyonotok, stb. van. És pár év múlva érettebbek lesztek remélhetőleg.

Szóval szerintem a mostani hezitálásod (és az ő menekülése) az éretlenségből fakad. Ha most akarsz szakítani, akkor szakíts úgy, ahogy mostani állapotodban tudsz. De azért próbáljatok meg beszélni normálisan. Ne gyerekesen, vádakkal, mentegetőzésekkel, taktikázással, hanem olyan egyenesen és őszintén, ahogy csak tudtok. Legalább a Te részedről. Mondd el, hogy mit érzel, akkor is, ha csak sablon terelő szöveget kapsz tőle, legalább Te mondd el egyenesen és komolyan, hogy mi a baj, és ha a baj nem kerül orvosolásra, annak mi lesz a következménye.