Szakitsak vagy ne? Lesz egyáltalán ennek jövője? 22/l

Lassan másfél éve leszünk együtt de 11 hónapja távkapcsolattá alakult mert kiment Ausztriba dolgozni. 2-3 hetente jön haza másfél napra. Havonta 2 havonta ki szoktam jönni hozzá egy hétre de mivel nem dolgozok majdnem mindig ő állta a vonatjegyet a kajákat. Ha elmengyünk vhova mindig ő fizet és szinte csak a szülinapi karácsonyi ajándékokat adtam én neki. Telefonon egy ideje már nem beszélünk, skypeon nem tudunk mert nincs laptopja. Facebookon meg nem minden nap beszélünk mert egyre jobban nincs téma köztünk szerinte minek irjon ha ugyis tudjuk egymasrol mit csinlunk h telik a napunk. Persze van h másokkal(lányokkal) beszélget mert ott van téma. Ugyanakkor féltékeny vagyok ha másokat kedvelget beszlvet velük engem pedig elhanyagol mivel nincs téma. Mégis ha meg probalom beszélni velem a gondjaimat h mi zavar nem vesz komolyan azt mondja a semmin depizek. Mégis állitolag nagyon szeret és fél h elveszít. Egy lánynak is kiöntötte a lelkét h kik a problémáink és ezekröl én nem is tudtam mert nem nekem mondja. Igazából félek kijönni hozzá több okból is. Soha nem vtam távol a családomtol, nincs saját konyha,fürdö. A szoba meg kicsi és a cuccaim nem férjének el. Albérletbe meg nem akar mert drága lenne. Ha már most problémáink vannak az együttélés még nehezebb lenne. Meg mondta ennek a lánynak h hamarosan olyan kell már neki akivel lehet tervezni. Nincs közös cél én bizonytalan vagyok nehezen szokom meg a változásokat és félek igen. azt érzem eltávolodtunk egymástól nem érdeklődünk ugy mint régen. Már azt sem tudom mit is jelent nekem h mit érzek. Lehet h anno hagytam magam sodródni és belementem h összejojjunk mert o igy akarta. Túl sokat képzeltem bele h milyen lesz a kapcsolatunk.