Jogos a felháborodásom?

Elképzelhető, hogy tényleg viszonya volt. Elképzelhető, hogy ezért van bűntudata. De amit nem akar elmondani, azt akkor sem fogja elmondani, ha pisztolyt szegezel a fejéhez. Ezért nem is érdemes az ilyesmit ennyire tudni akarni. Ha nem tudsz azzal együtt élni, hogy titkol valamit előled (akár hűtlenség, akár korábbi fájdalom, akár szégyenérzet, bármi is legyen az), akkor meg van a lehetőséged, hogy elhagyd. Nélküle is teljes ember vagy, nem arról szól egy jó házastársi kapcsolat, hogy két fél ember kitesz egy egészet. Hanem pont, hogy arról, hogy gyümölcsöt fakasszon. Tudod, két egész ember kitesz egy-egy ágat, és két ág az már egy fél fa. A többit közösen kell növeszteni. Együtt kell öntözni ezt a növényt, hogy kellőképp szárba szökkenjen. És ennek a záloga az, hogy nem a másik dolgát ellenőrzöd - hiszen azt te sehogyan sem teheted jobban, mint Ő, sőt, meg sem tudod tenni. Tehát hiába is kéred számon más dolgát, ha az nem a tiéd, nem tudod megjavítani. Ha a magad dolgát megteszed, akkor meg van az esélyed arra, hogy Ő is megteszi azt, ami neki kell. Ha úgy érzed, hogy meg van bennetek az erő, akkor folytasd bizalommal. Erre szokták azt mondani: inkább csinálja valaki a maga dolgát rosszul, mint másét jól! Ugyanis más helyett nem dolgozhatsz. Azt csak Ő tudja, amit magának mond. Megértem, amit érzel, mert én is átéltem már ezt az érzést. Pedig sosem voltam házas. :) Amúgy ha megfigyeled, ezek a dolgok nem csak a házastársi kapcsolat velejárói, hanem a baráti, szülő-gyermek, és munkatársi kapcsolatoknak is.

Köszönöm. :) Örülök, ha segíthettem. Megtisztelő, hogy elfogadtad ezeket a tanácsokat. Tekintve, hogy valószínűleg sokkal fiatalabb vagyok nálad. :)

Én 19 vagyok. :)