Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetek ha álmaim férfijával nem egyezik a jövőképünk?
A tinikori első szerelmemről van szó, akivel az utóbbi egy-néhány évben újra egymásra találtunk. Kívülről belülről ő a zsánerem, ő az ideál, ő a tökéletes. Az ok, amiért nem jöttünk össze ismét (hivatalosan is), az az hogy ő kicsit konzervatívabb gondolkozású. Itthon (kis falu) akar megöregedni szeretetben a családja közelében, nem tudja elviselni, hogy én egyetemre járok és számomra fontos (lesz) a karrier.
Nekem itt nem lenne munkám, eltartani nem tudna, ergo vagy elvállalok bármilyen apró melót ami jön, vagy egy fizetésből tengetnénk az életünket (84 ezerből) és így alapítanánk családot.
Próbáltam kihozni belőle némi kompromisszumot, költözzünk faluba, de egy nagyváros mellé, így az ő öröme is megvan, nekem is lesz munkahelyem. Az nem, jó, mert ő itt szeretne maradni a szülei közelében!
Adjam fel? Én képtelen vagyok lemondani az álmaimról, megdolgozom a diplomámért, szeretnék a szakmámban dolgozni és egy nagyobb városban jó esélyem is lesz elhelyezkedni vele. Ő szintén nem hajlandó lemondani az álmairól és még kompromisszumra sem képes, ergo nem marad más, mint szépen elfelejteni egymást?
A kérdésem arra irányulna, hogy nektek esetleg eszetekbe jut-e más kompromisszum lehetőség? Ez az egyetlen, ami közénk áll.
Azért az tény, hogy két főre jutó 84 ezerből nem hogy családot alapítani, de még önálló életet kezdeni sem lehet.
Én megértem a párodat is, nem mindenki vágyik mozgalmas, nagyvárosi életre, karrierre, de azért az alap megélhetést meg kellene próbálni biztosítani.
Szerintem jó kompromisszum lenne amit írtál, hogy egy nagyobb városhoz közeli faluba költözni. Mondjuk úgy, hogy azért elérhető távolságban legyen a család. Attól, hogy a párod nem egy faluban lakik a családjával, még találkozhatnak sűrűn. Nem száz kilométerekre kell menni, valami közeli, de jobb helyet kell keresni és akkor nem kell elszakadnia a családtól sem.
Azt meg a mai világban már nem lehet tudni, ki hol fog megöregedni. Meg aztán ha be tudnátok járni valami nagyobb városba, talán ő is találna jobban fizető munkát és akkor még a szüleit is jobban tudná segíteni, ha esetleg történne valami és szükség lenne rá.
Ha neki ez a lehetőség sem felel meg, akkor lehet, hogy tényleg nem ő az embered, vele nem igazán fogsz tudni családot alapítani. 84 ezer nagyon kevés egy család fenntartásához, erre nem nagyon lehet alapozni.
Egyébként ezt úgy mondom, hogy én inkább a férjedhez hasonló vagyok: nem nagyon érdekel a karrier és a szüleimet szeretem elérhető távolságban tudni. De a megélhetés az fontos és a szüleim esetleg 50-60 km távolságra is elérhetőek.
09:11
Te komolyan el is hiszed ezt a sok baromságot, amit idefirkáltál? Az egész egy bűzölgő, nőellenes maszlag.
Tulajdonképpen azt szeretted volna bebizonyítani, hogy egy férfi, aki már a kapcsolat elején fintorog, képtelen a jobb megélhetés és életkörülmények miatt elmoccanni anyuci öléből, valamint tesz magasról a párja vágyaira (elköltözés, karrier, életstílus), az valójában egy szerető pár, aki mindent megtenne értük és a boldogságukért...?
Ember, ébredj már fel! A kérdező párja 84!!! ezret keres, és ebből szeretne egy 3 gyerekes családot fenntartani, hátráltatva a másikat a karrierben, pénzkeresésben, boldogulásban.
Szerinted ez egy normális, logikus szemlélet?
Amellett kampányolsz, hogy biztosan nem akarja, hogy elhagyja a nő, ezért köti az ebet a karóhoz. Ezt a rafinált logikát nem tudom honnan szedted, hogy annak érdekében, hogy egy céltudatos, normális végzettségű nőt megtartson nem hogy megegyezne vele (pl. a város melletti faluba költözés szerintem igen jó kompromisszum lenne), hanem inkább megpróbálja ráerőltetni, hogy maradjon és tengődjön ő is közel semmiből, mert neki így kényelmesebb. Ez a pasi egy percig sem fél, hogy elveszti őt. Ha félne, már rég belement volna egy kompromisszumba, ugyanis számomra elég egyértelmű, hogy a kérdező van annyira öntudatos, hogy valóban otthagyja, ha így makacskodik a jövőben.
Kicsit le lett sarkítva a téma, azért ennyire nem vészes a helyzet. :) Nem kényszerít ő engem semmire, mint mondtam nem is igazán vagyunk együtt, csak tisztában vagyunk egymás érzéseivel, találkozgatunk, történik ami történik, oda vagyunk egymásért meg vissza és ez megy már évek óta. Ő volt az első párom 16 éves koromban, akkor 2 évig voltunk együtt és már akkor is úgy gondolta, hogy ő ebben a faluban szeretne megöregedni, ez azóta sem változott. Amióta szakítottunk is tartottuk a kapcsolatot, ismerem mint a rossz pénzt. :)
Nem egy erőszakos személyiség. Ebben a témában sem erőltet rám semmit, szimplán csak most ott tartunk, hogy ő A-t akar én meg B-t és nem találunk kompromisszumot.
A gyerekek száma nagyon is kompromisszum téma. Én max 3 gyereket szerettem volna mindig is, de inkább 2-t (ez persze nem jelenti azt, hogy így is fog alakulni, de vágyakozni lehet). Ő alsó hangon szeretett volna 3-at, de inkább 4-et, megegyeztünk a háromban, hogyha úgy alakulna...
Ő azt szeretné, ha háztartásbeli lennék, számomra viszont fontos a karrier. Akkor ő lenyeli, hogy igenis eljárok dolgozni, én lenyelem, hogy nem csak a munkának fogok élni, nem futok be hatalmas karriert.
Szerintem ezek kompromisszumok, arany közepek.
Egyébként mint mondtam egy hagyományos falusi családban a pénz nem probléma. A nagyszülők rengeteget segítenek anyagilag is, az más kérdés, hogy erre szerintem egy család életét nem lehet alapozni. Nem akarok mindig másoktól függni.
Összességében nagyon szeretjük egymást és tényleg nem tudok olyat mondani, amit ne kapnék meg tőle. Akkor kezdődnek a problémák, ha szóba jön az összeköltözés lehetősége. Én egyértelműen nem fogok itthon maradni. Nem azért áldozok 4 évet a diplomámra, hogy utána kitegyem a polcra porosodni. Ráadásul vagyok olyan "szerencsétlen", hogy érdekel is a szakmám és szeretnék ebben elhelyezkedni! :) Ha nem jön velem, akkor szerelem ide vagy oda, nem jön.
Én ebben is hajlandó vagyok kompromisszumra, mint fent említettem, sőt... én is szívesen élnék egy csendesebb helyen, közel a nyüzsgéshez, bevállalom az ingázást, nincs ezzel probléma. Ha számára ez nem felel meg, akkor én már sajnos nem tudok mit kitalálni.
Hozzátenném valaki írta, hogy ilyen fiatalon nem ezen kéne gondolkodni. No de akkor mikor kéne? Hamarosan diplomázok és szeretnék utána azonnal elhelyezkedni. Ideje elkezdenem gondolkodni azon, hogy még is az ország mely területén kezdjek keresgélni és végig kell gondolnunk, hogy a választásnál érdemes-e figyelembe vennem a "párom" igényeit, mert jelen pillanat nem úgy tűnik...
megérkeztek a vérmes pontozónénik- akik életükben nem hallottak olyanról: SZERELEM.
-ha a Kérdező így ír: "álmaim férfija" -akkor azért gyanakodni lehet a pikk-pakk számolós-mérős tanácsadás előtt -itt erről van szó...
"megérkeztek a vérmes pontozónénik- akik életükben nem hallottak olyanról: SZERELEM"
Én ugyan nem pontoztam le a válaszokat, de az biztos, hogy akármekkora is a szerelem, vagy a szerelemnek gondolt valami, ha két ember nem képes kompromisszumot kötni, megtalálni a középutat ilyen helyzetben, akkor nem biztos, hogy működőképes a kapcsolat. Ezt sajnos a saját keserű tapasztalataimból tudom mondani.
Sajnos a mai világ olyan, hogy nem biztos, hogy egy életet le tud élni az ember ugyanabban a kis faluban, a szülei szárnya alatt. Persze az sem biztos, hogy a kérdező egyből kap munkát valamelyik nagyvárosban.
De ha a falujában, vagy a falujához közel nem tud elhelyezkedni és egy nagyobb városban mégis adódik munkalehetőség, én nem csodálom, hogy ahhoz közelebb szeretne költözni.
Én elhiszem, hogy a srác szülei sokat segítenek, de én speciel csak a legvégső esetben hagynám, hogy munkaképes fiatal nőként a párom szülei tartsanak el a párommal egyetemben.
Nem félek attól, hogy nem fogok tudni elhelyezkedni, szerencsére elég jó irány az enyém, amit nagyon kevesen képviselnek és ugyan a kezdőket nem szeretik, de ránk vannak szorulva. :) Ha nem is azonnal, de néhány hónap alatt szerintem fogok munkát találni, pláne ha mindegy lesz, hogy hol.
Ha 1-2 városra korlátozódik a keresgélés, akkor nyilván kisebb esélyekkel is indulok. Majd meglátjuk, de függni én sem szeretnék sem az ő szüleitől, sem az enyémektől.
Már bocsánat, de ő havi 84 ezerből akar családfenntartó lenni? Te ennek a 3x-orosát, ha sikerül egy tuti helyet kifognod akkor később többet is meg fogsz keresni. Persze nem egy kis faluban. Ne add fel.
Mondjuk mindenki másmilyen, de én eleve nem tudnék faluban élni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!