Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetek ha álmaim férfijával nem egyezik a jövőképünk?
A tinikori első szerelmemről van szó, akivel az utóbbi egy-néhány évben újra egymásra találtunk. Kívülről belülről ő a zsánerem, ő az ideál, ő a tökéletes. Az ok, amiért nem jöttünk össze ismét (hivatalosan is), az az hogy ő kicsit konzervatívabb gondolkozású. Itthon (kis falu) akar megöregedni szeretetben a családja közelében, nem tudja elviselni, hogy én egyetemre járok és számomra fontos (lesz) a karrier.
Nekem itt nem lenne munkám, eltartani nem tudna, ergo vagy elvállalok bármilyen apró melót ami jön, vagy egy fizetésből tengetnénk az életünket (84 ezerből) és így alapítanánk családot.
Próbáltam kihozni belőle némi kompromisszumot, költözzünk faluba, de egy nagyváros mellé, így az ő öröme is megvan, nekem is lesz munkahelyem. Az nem, jó, mert ő itt szeretne maradni a szülei közelében!
Adjam fel? Én képtelen vagyok lemondani az álmaimról, megdolgozom a diplomámért, szeretnék a szakmámban dolgozni és egy nagyobb városban jó esélyem is lesz elhelyezkedni vele. Ő szintén nem hajlandó lemondani az álmairól és még kompromisszumra sem képes, ergo nem marad más, mint szépen elfelejteni egymást?
A kérdésem arra irányulna, hogy nektek esetleg eszetekbe jut-e más kompromisszum lehetőség? Ez az egyetlen, ami közénk áll.
válasza:Nem.
Ha ennyire más az elképzelésetek, akkor felesleges folytatni a kapcsolatot.
Arról nem is beszélve, ha te nem kapsz munkát, akkor ketten, majd később gyerekkel együtt akartok élni 84 ezerből?
Az a sztori nekem nem úgy hangzik, hogy ő az ideél, a tökéletes kívül-belül. Hiszen már egy fontos dologban is teljesen más az elképzelésetek. És hidd el, abból amit leírtál, és ahogy tervezed az életed, nem lennél boldog abban a kis faluba bezárva.
válasza:Igen, mint említettem a nézeteink különböznek. Ő konzervatívabb, sok gyereket szeretne (legalább 3-at), itt maradni ebben a faluban, dolgozgatni, boldogan élni. Az ilyen családokban, ahonnan ő is származik még egy kicsit más a helyzet. Természetes, hogy a "gyerekek" a szomszédban laknak, főznek a nagyszülők rájuk, bármikor átcsörtethetnek, vigyáznak az unokákra, gyakorlatilag egy kasszán van az egész család kb és így alig akad megélhetési probléma is, mivel mindig segítik egymást.
Ellenben én modernebb családból származom, ahol azt sulykolták belém, hogy úgy tanuljak, hogy nekem jobb életem legyen, mint a szüleimnek (pedig ők is jól megvannak) és oda menjek, ahol jó állás vár rám. A távolból is lehetünk összetartó és jó család. Én szeretnék/szerettem volna egyetemre menni és ezt az 1 évet már ha tótágast is kell állnom, megcsinálom. Ha pedig már megcsináltam, akkor nem fogom veszni hagyni.
Az egyetemmel azért nem volt ő sosem kibékülve, mert tudta, hogyha végzek, akkor elakarok menni innen.
Ezeken felül szinte mindenben találtunk volna kompromisszumot, én sosem akartam 2-nél több gyereket, de a kedvéért belementem volna a 3-ba. Sosem akartam otthonülős anyuka lenni, mindig is úgy gondoltam, hogy számomra fontos lesz a karrier, de a kedvéért képes lennék valami "komolytalanabb" állást elvállalni, ami nem igényel napi 14 órát és még sorolhatnám. Tényleg ez az egy, ami meghaladta a kompromisszumképességünket és úgy tűnik, hogy eléggé kilátástalan is, hogy düllőre tudunk jutni.
válasza: válasza: válasza:Felejtsd el ezt a srácot. SÜRGŐSEN!
- képtelen a kompromisszumra; nem tudja elviselni, hogy más a véleményed - a "társa" véleményét semmibe veszi, önző, csak a saját akarata és elképzelése számít, és egy fűszálat sem tenne keresztbe a boldogulásotokért
- kisebbségi komplexusa van: egyszerűen zavarja, hogy műveltebb, tanultabb, céltudatosabb vagy nála.
- elavult, mára életképtelen életformát erőltet (kis fizetésből sok gyerek)
- a lehetőségeitekhez képest egy sokkal rosszabb élethelyzetbe, meglehetősen rossz anyagi körülményekbe kényszerítene bele
- a családja fontosabb számára - anyuci pici fia. Hogy alapítanál vele a jövőbe családot, ha még arra sem érett meg, hogy elszakadjon egy kicsit ettől?
"Ez az egyetlen, ami közénk áll."
Oké. Mi az, ami NEM áll közétek?
Minden, ami a jövőhöz, megélhetéshez, boldogsághoz fontos más értéket képvisel kettőtök számára. Nem egyezik a neveltetésetek, a származásotok, a gondolkodásotok, az értékrendszeretek, a szokásaitok, a vágyaitok, a reményeitek, a terveitek. Tulajdonképpen mit is kerestek ti együtt?
válasza:Szerintem erősen sarkítod a dolgokat. Nekem is volt ilyen kapcsolatom, de a srác kompromisszumképesebb volt. Látta a falusi kilátástalanságot. Aztán végül nem ezek miatt lett vége a kapcsolatnak.
Nem gond az neked, hogy okosabb vagy a srácnál? Neki nem gond ez?
Nem tudom mit tanulsz, de kompromisszum lehet az is, ha otthonról tudnál dolgozni, vagy bejárni.
A gyerekek száma az meg majd alakul, ezt nem érdemes előre eldönteni. Lehetnek vágyaitok, de nagyrészt a biológiai, anyagi, és érzelmi lehetőségeken múlik. Ha már anya leszel, másképp látsz mindent, lehet hogy még több gyereket akarsz, lehet hogy azt mondod, neked bőven elég egy is, még sok is. Ezt nem lehet előre megmondani.
A gyerek csak egy példa volt arra, hogy egyébként másban képesek vagyunk a kompromisszumra, viszont talán igazatok van. Ha sikerülne is megoldást találnunk erre, akkor sem értenénk soha semmiben egyet, mindig kompromisszumot kéne keresni, hiszen amiket én itt említettem azok is azok...
Ha én dolgozni szeretnék, akkor semmiképpen nem tudok itt maradni, mert ugyan van kisebb város nem is olyan messze, de munka szinte ott is nulla. Mérnök leszek, máshol nem lenne gond az elhelyezkedéssel. Az ő szakmája pedig nem helyhez kötött, bárhol csinálhatná és még támogatnám is benne, de nem.
A fizetésekről nem esett szó, de szakmai dolgokra is kíváncsi, meghallgat, mesélek, beleszól, szóval nem egy érdektelen buta ember, nincs viszály közöttünk, amiért én egyetemre járok, csak amiatt ellenezte, mert tudta, hogy ennek a végé én elmegyek.
Ellenben szerintem az ismét problémát okozna, hogyha a 84 ezres fizetése mellé én ennek mondjuk a csekély dupláját vinném haza. Mint mondtam nem beszéltünk még róla, de szerintem ezt az ő hiúsága nem viselné jól, hiszen így felborul az átlag családi kép, miszerint a férfi a családfenntartó.
Talán tényleg jobb lesz ha beletörődök, hogy szerelem és vágyak ide vagy oda, ha boldogok akarunk lenni az életben, nincs egymás mellett kersnivalónk. :(
válasza:Még nagyon fiatalok vagytok, még ő is gyerek, 26 éves koromig én se vágytam arra, hogy valaha elmenjek a szüleimtől, még a különköltözés gondolata sem merült fel bennem, de egészen máshogyan van ez most, 37 évesen.:)
Szóval nála lehet ebben változás idővel pusztán az életkorából adódóan.
Szerintem korai tizenévesen arról dönteni, hogy hogyan akartok élni 40 év múlva, mert még nem alakult ki a személyiségetek. Más volna a helyzet, ha most 34 vagy 48 évesen beszélgetnétek erről.
Egyelőre arról döntsetek, hogy meg tudnátok-e találni a módját, hogy az elkövetkezendő egypár évben egy párként éljetek.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!