Mit tegyek/Mit tehetnék? Teljesen megzavarodtam. (Meleg téma)

Felmentem hozzá, épp pakolgatta a ruháit..kérdeztem, hogy a többiek hol vannak, mire annyit mondott, hogy nem jönnek...azt már nem akartam megkérdezni, hogy mért mert dühösen nézett rám..talán összeveszett valakivel, vagy csak az össze-vissza szórt ruhák zavarták. Segítettem neki össze pakolni, megköszönte és rám mosolygott, aztán a hűtőre mutatott, hogy szolgáljam csak ki magam... felálltam az ágyról, és annyira megszédültem, hogy majdnem össze estem, de megfogott..lefektetett az ágyra, és mondtam csinál nekem egy szendvicset, és hoz kólát.

Mire vissza ért elővettem az ágy mellett lévő táskámba lévő kis dobozkát, és felé nyújtottam. Kicsomagolta, rám nézett: te tényleg nekem akarod adni, hisz alig maradt emléked az apukádtól? -Igen, apukám is azt szeretné, hogy annak adjam aki fontos számomra, az emlékeim pedig a szívemben vannak, és nem veheti el tőlem senki..ekkor könnybe lábadt szemekkel a tálcát átrakta az éjjeli szekrényre és megölelt, megpuszilt,én pedig magamhoz szorítottam, és nem akartam elengedni..akkor elkezdett zokogni, és mondogatta, hogy annyira hiányzom neki, mindig...letöröltem a könnyeit, és adtam a szájára egy félénk puszit...akkor enyhén megharapta az ajkamat, és lágyan elkezdett csókolni..úristen annyira dobogott a szívem, és még most is görcsbe rándul a gyomrom, ha csak rá gondolok. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy még mindig ott van a szendvics mellettem...ő addig letette a kis szobrocskát, a számára fontos "emlékek" közé. Miután végeztem az evéssel elvette tőlem a tálcát, és kivitte a konyhába..utána akartam menni, de azt mondta, hogy nyugodtan feküdjek csak..aztán vissza jött két boros pohárra és borral..ott feküdtünk, kortyolgattuk a bort, és csókolóztunk, simogattuk egymást, de semmi több...én nem akarom elhamarkodni, és szerintem ő sem. Alkohol hatására sem lett durvább, akaratosabb, nem csókolt úgy, mint akinek csak arra kellek, igaz már nem volt, olyan félénk..annyira szeretem:)