Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most már kezd betelni nálam a pohár, jogosan?
A párommal idén lesz a 7. évfordulónk. 3 éve élünk együtt. Elejében szépen indult a közös életünk, dolgoztam a munkahelyemen, itthon teljes erőbedobással.
Aztán jöttek a veszekedések, a mindennapi súrlódások, és a dolgok már néha tettlegességig is fajultak...
Annyira elvesztettem a lelki egyensúlyom, hogy nem birtam már a munkahelyemen a mindennapi stresszt. Nem tudtam a munkámra koncentrálni, mert általában hajnalokig állt a bál itthon, veszekedtünk, stb. Észrevették a kolléganők is, a főnököm is, hogy valami nem stimmel itthon. Nagyon lefogytam, sokat dohányoztam, sokat hibáztam a munkában is.
A vége az lett, hogy tavaly nyár elején felmondtam. Azóta itthon vagyok. Azóta még rosszabb a helyzet. A párom állandóan azzal csesztet, hogy nem vagyok képes elmenni dolgozni, meg egyszerűen semmi sem jó neki, amit én csinálok.
Az az igazság, hogy nem merek elmenni dolgozni. Egyszerűen teljesen kikészítene az, hogy nem tudok kiegyensúlyozottan a munka helyen lenni.
Volt azóta természetesen állás lehetőségem, de mikor mentem volna, akkor a párom nem engedett, mondván, találjak ettől a munkától jobbat, eleget keres ő. Nem telt el egy hét, már azt mondta, hogy én nem vagyok képes értünk annyit sem tenni, hogy elvonszoljam a fenekem egy munkahelyre. Akkor ugyebár már nem tudtam elvállalni a munkát, mert előzőleg lemondtam.
A másik neki nem tetszik a külsőm se. Ez a 7 év alatt voltam már barna, szőke, fekete, most éppen vörös... És semmi nem jó neki, hol arra panaszkodik, hogy nagyon meghíztam, hol arra, nem elég hosszú a hajam, vagy hogy nem elég formás a mellem... Nem tudok neki megfelelni.
Vannak jó napjaink is, de az átlag az ordítozás.
Lassan időszerű lesz már a gyerekvállalás és a házasság is az életünkben, de egyszerűen félek vele belevágni. Jelenleg az ő házában élünk, ez a legnagyobb adu a kezében. Hogy ha nem teszem azt, és úgy amit és ahogy ő mondja kitesz innen.
A szüleimhez tudnék innen menni, de őket ebbe nem merem beavatni sem. Úgy szégyellem, hogy csődöt mondtam. :(
Kérlek, adjatok valami tanácsot, valami okosat! Köszönöm előre is.
válasza:
válasza:Hagyd el! Én hasonló cipőben járok, csak annyi különbséggel, hogy 22 évesen már teljesen depressziós vagyok, és minden hétköznapi dologra képtelen emiatt. Hagyd el, amíg nem késő, és ne hibáztasd magad!
Lehet nehéz lesz odaállni a szüleidhez, hogy tévedtél meg minden, de biztos megértenek, és segítenek, hogy könnyebb legyen majd! Sok sikert!
Természetesen mondom neki, hogy elegem van, meg hogy fáj, amiket mondd. Ebből szokott verekedés lenni, hogy én vissza szólok.
Igen, nagyon fiatalon jöttünk össze. Ő most 24 éves. Tehát ő sem volt sokkal tapasztaltabb nálam.
Nagyon nagy úr a megszokás, erre rájöttem. Én csak attól félek, hogy ha elmegyek a szüleimhez, nem fogom elfelejteni őt, vagy vissza csalogat valamivel.
Az utóbbi évek annyira legyengitettek lelkileg, hogy eléggé instabil karakter lettem. Sokszor az is nehéz, hogy a boltban válasszak 3 mosogató szer közül... Szóval nem hatott rám pozitívan az elmúlt néhány év, az fix. :(
válasza: válasza: válasza:Költözz haza minél előbb!
Én se vagyok jobb helyzetben csak én fordítva 24 éves vagyok (lány)és a szüleim most próbálnak "megnevelni"megmondják mit tegyek ha elmegyek valahova mikor érjek haza,depresszióba estem :( és észre se veszik hogy tönkre tesznek.
Én is költözöm csak én a páromhoz :) Sok szerencsét és kitartást az életben :)
válasza:Lépj le! Ez a fazon nem érdemel meg téged!
Nehéz lesz, biztos, de idővel könnyebb. Ha viszont vele maradsz, sose lesz jobb!
Sok-sok erőt kívánok neked!
válasza:Még mindig ott vagy? Megáll az eszem. Egy jó nagy pofont érdemelnél apádtól, mert csak keseregsz, de még mindig ott vagy. Te vagy a felelős saját boldogságodért. De ha nem veszel erőt magadon, akkor most mondjam azt hogy meg is érdemled hogy így viselkedjen veled ez a hapsi? Mert ez a helyzet.
Azonnal hívd fel apádat, rendeld oda kocsival, és cuccolj haza!!!!
válasza: válasza:"Szakíts, ha bírsz" - tudod, hogy folytatódik a játék mondókája, de én nem folytatnám. Tényleg ezt javaslom... Nem szoktam ezt mondani senkinek, de szerintem felelőtlenség lenne belemenni házasságba, pláne gyermeknevelésbe ilyen háttérrel. Nem tudom, mit képzel magáról. Ha az én párom azt mondaná, hogy nem vagyok elég szép neki, azt hiszem,nem is érdekelne tovább. Jó, hogy nem a külsőm miatt van velem, meg nem azt tartja a legnagyobb erényemnek, hogy szép az arcom, vagy akármi, de akkorsem tűrném el tőle, hogy a külsőmre tegyen rosszindulatú megjegyzéseket. De ez csak a legkisebb probléma nálatok, úgy látom...
Szerintem ez az ember nem szeret téged, csak uralkodni akar feletted, esetleg kielégíteni veled a szexuális vágyait.
Miért hagyod magad? Sem a stressz, sem a dohányzás nincs rajta a listán, hogy "a hosszú élet titka". És még sorolhatnám.
Miért jó neked, ha szenvedsz?
Hidd el, találsz olyan valakit, aki téged értékel, ezt a barmot meg hagyd mag magának!
A szüleink meg azért a szüleink, mert szeretnek bennünket, és mindig támogatnak. Szerintem nyugodtan mehetsz hozzájuk, örülni is fognak neked, és hidd el, te még 50 éves korodban is a gyermekük maradsz. Ők neveltek föl, ők értik meg a legjobban, hogy mi bánt. Sőt, még tanácsot is adhatnak.
Nézd, rossz döntés minden ember életében vagy, ettől még nem "mondtál csődöt".
Ne keseredj el, és főleg ne félj! Indulj hazafelé! :)
23/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!