Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most már kezd betelni nálam a pohár, jogosan?
A párommal idén lesz a 7. évfordulónk. 3 éve élünk együtt. Elejében szépen indult a közös életünk, dolgoztam a munkahelyemen, itthon teljes erőbedobással.
Aztán jöttek a veszekedések, a mindennapi súrlódások, és a dolgok már néha tettlegességig is fajultak...
Annyira elvesztettem a lelki egyensúlyom, hogy nem birtam már a munkahelyemen a mindennapi stresszt. Nem tudtam a munkámra koncentrálni, mert általában hajnalokig állt a bál itthon, veszekedtünk, stb. Észrevették a kolléganők is, a főnököm is, hogy valami nem stimmel itthon. Nagyon lefogytam, sokat dohányoztam, sokat hibáztam a munkában is.
A vége az lett, hogy tavaly nyár elején felmondtam. Azóta itthon vagyok. Azóta még rosszabb a helyzet. A párom állandóan azzal csesztet, hogy nem vagyok képes elmenni dolgozni, meg egyszerűen semmi sem jó neki, amit én csinálok.
Az az igazság, hogy nem merek elmenni dolgozni. Egyszerűen teljesen kikészítene az, hogy nem tudok kiegyensúlyozottan a munka helyen lenni.
Volt azóta természetesen állás lehetőségem, de mikor mentem volna, akkor a párom nem engedett, mondván, találjak ettől a munkától jobbat, eleget keres ő. Nem telt el egy hét, már azt mondta, hogy én nem vagyok képes értünk annyit sem tenni, hogy elvonszoljam a fenekem egy munkahelyre. Akkor ugyebár már nem tudtam elvállalni a munkát, mert előzőleg lemondtam.
A másik neki nem tetszik a külsőm se. Ez a 7 év alatt voltam már barna, szőke, fekete, most éppen vörös... És semmi nem jó neki, hol arra panaszkodik, hogy nagyon meghíztam, hol arra, nem elég hosszú a hajam, vagy hogy nem elég formás a mellem... Nem tudok neki megfelelni.
Vannak jó napjaink is, de az átlag az ordítozás.
Lassan időszerű lesz már a gyerekvállalás és a házasság is az életünkben, de egyszerűen félek vele belevágni. Jelenleg az ő házában élünk, ez a legnagyobb adu a kezében. Hogy ha nem teszem azt, és úgy amit és ahogy ő mondja kitesz innen.
A szüleimhez tudnék innen menni, de őket ebbe nem merem beavatni sem. Úgy szégyellem, hogy csődöt mondtam. :(
Kérlek, adjatok valami tanácsot, valami okosat! Köszönöm előre is.
En szakitanek vele mielott meg nem keso.
Meg fiatal vagy talalsz magadnak munkat is,part is.
Nehogy mar meg oszesem hazasodtatok igy banik veled,mi lesz kesobb?
En a helyedben szakitanek.
Legyen eszed,s koltozz el;)
Nem értem miért vagytok együtt. Soha nem értem, hogy miért képesek emberek olyan kapcsolatokban maradni, ahol nemcsak, hogy boldogtalanok, de megalázzák őket, verekednek, kiabálnak. Mi a csudáért? És még ebbe a kapcsolatba szülnél gyereket?
Menj el. Teljesen mindegy a ház, majd összeszeded magad és még lehet egy olyan kapcsolatod amiben boldog vagy.
Igy csak vesztegeted egyik évedet a másik után a semmire. És neked is csak annyi van mint másnak. Azt inkább boldogságban tölteném.
A masodik vagyok:
Ja es szerintem inkabb ellaknal akarhol egy olyan ferfivel akivel megertitek egymast es aki nem banik igy veled,minthogy ezzewl akivel hazba laksz,de semi ertelme,mert megalaz.
Hagyd a francba!
Szállj ki ebből a kapcsolatból.
Nem is értem miért gondolsz házasságra,gyerekekre ilyen ember mellett.Ez akkor csak tovább romlana,és nem csak magadnak a gyerekednek sem lenne jó.
Véleményem szerint olyant keress aki elfogad olyannak amilyen vagy, szeret,tisztel.
Én biztosan kidobnám,nemhogy hozzá menjek és gyereket szüljek neki.
Bocs, de ez a véleményem.
Félreértés ne essék, nem vagyok elhanyagolt, csúnya, ápolatlan nő. Össze se tudnám számolni, hányan akartak már velem kikezdeni az utóbbi években.
23 éves vagyok, és teljesen toppon fizikailag. De a páromnak nem jó semmi. Mindig talál valami apró kivetni valót bennem. Sőt, az a szokása, hogy ha másik szép nőt lát, akkor arról kezd el áradozni nekem, hogy nézzem meg azon ez milyen szép, meg az... És ez nagyon szokott fájni nekem.
Lehet tényleg az lenne a legjobb, ha haza költöznék, de egyszerűen annyira félek beismerni mindenkinek, hogy HIBÁZTAM, nem kellett volna belevágnom... :(
Azelőtt teljesen vidám és locsi-fecsi voltam. Mostanában meg azt mondják a barátnőim, hogy elzárkóztam, nem mondok magamról semmit...
Azt hiszem, nem sok érdemlegest tudnék mondani. :(
Nem voltam soha egy buta és naiv nő, de ebbe lassan kezd beletörni a bicskám. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!