Ha megcsaltam a páromat, akivel több mint 3/4 éve nem szexeltem, Csak az csak az élvezetért volt, így ezt el lehet fogadni?! Te mit csinálnál, ha a másik folytatni akarja?

„Ellenben nézd meg, ha egy nő lép félre, mindig akad egy-két nő, aki mentegeti, hogy szegény, valamit biztos nem kapott meg, blabla. A legjobb "mentő szöveg", hogy a férfi bezzeg megteheti.”

Én is mindig ezt mondom. Ha egy férfi csalja meg a nőt, akkor egy perc alatt jön nyolc oldalnyi anyázás, hogy ez mekkora egy mocsok, azonnal hagyd el. Bezzeg, ha egy nő, akkor az csak szeretethiányos, neki szükségletei vannak stb. Őt meg kell érteni.

„Inkább kívül keresem meg azt, ami a házasságomból hiányzik, és ettől boldogabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. A férjemmel, a gyerekemmel.”

Tegyük fel, hogy a férjed is máshol keresi, ami hiányzik, mert akar dugni, csak éppen nem veled. Akkor is ilyen lazán kezelnéd a dolgokat.

„Az vesse rám az első követ, aki maga soha nem vétkezett semmiben...”

Sose csaltam meg senkit. Mehet a kő?

„Szóval kedves kérdező, maximálisan megértelek! Lehet, hogy a megcsalás undorító, bűnös dolog, de sokkal nagyobb bűn lenne elhagyni egy pasit, aki ragaszkodik hozzád, és meg tudod neki adni azt, amire szüksége van.”

Egyik ribanc megérti a másikat. És az nem undorító dolog, hogy a faszi szemébe nézel, játszod az elégedett feleséget, miközben mással dugsz? Ez ráfér a pofádra? Végül is ez csak szex ugye? Gondolom nálad az is elfogadható, hogy más kölykét neveltesd fel vele.

Ha rájövök, hogy a csajom megcsal, leszarom, hogy mi az oka, az biztos, hogy félholtra verem.

Kedves előző hozzászóló!

Rossz helyen kopogtatsz, én nyíltan csinálom. A férjem megcsalt, ami persze szarul esett, de be kellett látnom, hogy nem tudjuk már megadni egymásnak azt, amit korábban. Válni viszont egyikünk sem akart igazán (főleg ő nem, bár én javasoltam).

Szóval szépen megbeszéltük, hogy megadjuk egymásnak a szabadságot. Egyébként nem azt írtam, hogy az vesse az első követ, aki nem csalta meg a párját, hanem az, aki soha nem vétkezett semmiben... Mert ezer és egy módja van annak, hogy sokkal nagyobb fájdalmat okozzunk a másiknak, mint a megcsalás! De ha tényleg úgy érzed, hogy te mindig, mindenkivel tökéletes voltál, és soha nem okoztál fájdalmat, akkor jöhet a kő, vállalom!

mountain: igen? Tudván, hogy ezzel tönkreteszel min. két életet? Hidd el, nem volt könnyű meghozni ezt a döntést.

Nekem könnyebb lett volna elválni.

Én ugyan nem vagyok házas, ezt férfiasan bevallom, de nem értem, ha a szexen kívül minden rendben, miért nem lehet szépen elválni? "Mert a gyerek miatt..." Na, ez az, amikor a gyerekre "hárítják" a felelősséget. Nyilván nem ezt akarja egyik fél sem, de lényegében erről van szó. Miért nem tudják elfogadni a felnőttek, hogy a gyerek

a) nem hülye, megérzi, ha Anyu és Apu között valami nincs rendben;

b) roppantul tanulékony, és egy ilyen, "megadjuk egymásnak a szabadságot" típusú kapcsolatban baromi rossz mintákat fog megtanulni.

Számomra elképzelhetetlen, hogy lehet működtetni egy olyan házasságot, ahol a felek nyíltan a másikkal szexelnek. A szex a párkapcsolatban bizalom, harmónia és kommunikáció. Ha nem jó, akkor ott a három közül valamelyik hibádzik. Ha nem gyógyítható, véget kell vetni neki, mert a mással való kufirc elhidegüléshez, ezáltal közömbösséghez, intoleranciához, összezördülésekhez vezethet, és ennek pont a gyerek fogja meginni a levét.

SZERINTEM sokkal jobb, ha azt látja, hogy Apa meg Anya valamiért nincsenek együtt, de szépen elvannak, ha találkoznak, mint ha azt látja, hogy a házasság veszekedés vagy közömbösség.

Igen,előző hozzá szóló! Ez így van! Még valamit hozzá tennék

hozzá. A 22.21-es hozzá szólónak tisztelettel. Első kézből tudok ehhez hozzá szólni,mivel én már elváltam egyszer.

Nem feltétlenül teszed senki életét tönkre,ám ehhez persze kell a másik fél is.

Le kell szépen ülni, és megbeszélni,hogy elváltok,de továbbra is együtt fogtok működni a gyerekért.

Azért,mert két ember elválik,a szülő szerepük még megmarad ám! Szülőként együtt kell (kellene) azok után is tevékenykedniük,csak már nem közösen élve,de SZÜLŐI MINŐSÉGBEN.

Ahogy mi tettük. Megbeszéltük,hogy ok,elválunk,de ebből a gyerek minél kevesebbet vegyen észre. Minél zökkenő mentesebben át kell őt segíteni a kezdeti időszakon, és utána is mindent közösen kell megoldani.

Ekkor a gyerekél hogy úgy mondjam minimálisra fog lecsökkenni az ezzel járó stressz,és nem lesz semmi gond.

Ezt normális embereknek így kell megoldani. A volt feleségemmel,mind a mai napig így csináljuk,közösen a gyerekért,holott már neki van családja. Ez csak ennyi ám!