Normális ez 24 évesen? Magányos vagyok, a családon kívűl úgy érzem, senkim sincs.

24 éves lány vagyok,egyetemre járok,úgy gondolom,nem nézek ki rosszul,kedves vagyok másokkal,segítőkész,őszinte,mindenkinek meghallgatom minden problémáját,alkalmazkodó,mindezek mellett még jól is tanulok,sokat olvasok,ezáltal művelem magam.Mégis magányos vagyok,a családon kívűl úgy érzem,senkim sincs.Se barátnőim,se barátom.Előző sulijaimból megmaradt 1 "barátnő",de ő is inkább csak olyan,akivel jót dumálok,aztán nem látom 3 hétig.Ha meg kellene nevezni egy velem egyidős lányt,akit bármikor felhívhatnék,ha szükségem van rá,nem tudnék,pedig engem bármikor hívhat bárki.Az egyetemen is beszélgetek,barátkozok,de azoknak a lányoknak már mind nagy haveri,baráti körük van,és máshol is laknak,mint én.Próbálok felhívni oylanaokat,akikkel már rég beszéltem,de jól elvoltunk.Kettővel is találkozni akartam,egy nem ért rá,a másik egyszer eljött,de azóta nem keresett.Barátom még SOHA nem volt,és ezt rajtam kívűl már a családom is kezdi cikinek érezni,nem beszélve a "Mikor lesz az eküvőd?" rokonokkal együtt.Randizgattam pár sráccal,de egyik sem jött be igazán.Olyan furcsák voltak...Soha nem beszélgettem sokat fiúkkal (a bátyámon kívűl),legfeljebb annyit,hogy na,mit kell tanulnod,meg köszönés,aztán ennyi.Sokan haveri körön belül ismerik meg az igazit,de nekem oylan sincs.Interneten is keresgéltem már,hasztalanul.24 éven át hittem,hogy megtalál a szerelem,lesz majd nekem is sok barátom,de már úgy érzem,hogy kiégtem,pedig még fiatal vagyok.Belefáradtam abba,hogy én keresgéljek,hívjak másokat,ha én nem lépek,senki sem lép körülöttem.Lehet,ez úgy hangzik,mintha sajnáltatnám magam,talán legbelül ezt is teszem,de ezt veletek is meg akarom osztani.Van racionális magyarázat arra,hogy az,aki 120 kiló,csúnyán néz ki,munkanélküli,mégis barátja van,vagy egy bunkó csaj,aki mindekit lenéz,barátja van,és szerelmes,én pedig itt vagyok egyedül?Biztos bennem van a hiba!?