Normális ez 24 évesen? Magányos vagyok, a családon kívűl úgy érzem, senkim sincs.

Sajnos manapság a rendes embereket nem sokba nézik, és ki is használják.Én még szerencsétlennek is érzem magamat , itt volt a nyár megismertem jópár új embert , köztük csajokat is de a normálisabbja már mind foglalt.Rengeteg ismerősöm ki is használta a segítőkészségemet úgy érzem , csak akkor írtak mikor kellett nekik valaki.4-5 olyan barátom van csak akire én is számíthatok (mondjuk nem is kell több).

Egyébként szórakozni jársz néha ? Vagy sportolsz valamit ?

Nem benned van a hiba szerintem. Ha kicsit(minimum 6 évvel évvel xD) fiatalabb lennél már randira hívtalak volna :)

F/18

Én majdnem ugyanolyan vagyok, mint Te, csak fiúban. Annyi a különbség, hogy van néhány barátom (többségében lányok), akikkel kb. havonta találkozunk. De egyetem, kedvesség, párkapcsolatok terén velem is ez a helyzet. Van úgy, hogy én is gondolkozom ezen, de mindig arra jutok, hogy én ilyen vagyok és senki kedvéért nem leszek egy menő partyarc, mivel én így érzem jól magam. Hidd el, lesz aki értékelni fog azért, aki vagy. Én például csak hozzád hasonló tulajdonságúakkal ismerkednék.

24/F

Nem sértésnek szánom a következőket, remélem meg fogod érteni:

Szerintem meg benned van a hiba. Nem úgy, hogy most legyél egy h.ülye p.icsa, mert tarthatatlan ez a kedvesség... Egyáltalán nem.

De pl halál biztos vagyok benne, hogy te nem ismered a pasikat. Soha egy perc időt nem szántál rá, hogy megértsd őket, mint mesélted nem is nagyon beszéltél velük. Ezek után természetes, hogy nem sok esélyed lesz náluk. Én kamaszkoromban kifejezetten csúnya kislány voltam. De annyira akartam pasit, hogy eldöntöttem keresek, egy megoldást. Eleve jól el tudtam dumálni a srácokkal, de onnantól kezdve kifejezetten direkt fiúk társaságát kerestem, és kérdeztem őket, hogy mi hogy van? Olyanokét akikkel barátok voltunk, nem szerelmesek, pszichológiai témájú könyveket olvastam az emberekről, viselkedésükről, testbeszédükről, férfiak és nők eltérő gondolkodásmódjáról... annyi de annyi mindent megtanultam az évek folyamán mind könyvekből, mind az életben tapasztalt dolgokból, hogy hiába voltam kis csúnya (szerencsémre azért hozzátenném, hogy felnőtt koromra ezt kinőttem és most már a külsőmért - is - kedvelnek a fiúk) nekem volt barátom, mert én tudtam, amit sok más lány akkor még nem, hogy mivel lehet megfogni egy fiút. Ha ezen sose töprengsz, nem lesz barátod, vagy csak egy ilyen szerencsétlen, akinek ló nincs jó a szamár is alapon kellesz majd, ami szerintem abszolút nem hízelgő számodra.

A barátkozás megint olyan, hogy te miért koslatsz olyan emberek után, akiknek láthatóan nem vagy fontos? Értem én, hogy nehéz elszakadni azoktól, akikhez hozzászoktál, de lásd be, nekik nem kellesz. Ez a napnál is világosabb, érdemes lenne új emberekkel megismerkedned, akik ugyanúgy keresik a te társaságod, mint te az övékét. És úgy mindjárt sokkal szívesebben fogsz ismerkedni, több értelmet látsz majd az életben. Tudom miről beszélek, mert pont így voltam, mint te, volt pár barátom, akiket mindig én hajkurásztam, aztán beláttam, hogy ennek nincs értelme, és nem kerestem többé őket. Talán fél vagy egy év is eltelt mire jelentkeztek, és akkor se izgatta őket a dolog. Viszont megismertem sok új embert, akiknek fontos vagyok, és érdemes értük küzdeni.

Remélem segítettem, és nem bántottalak meg.

20L

"Örülök hogy vannak sorstársaim:) 18 éves fiú vagyok, barátnő semmi. Csúnya vagyok, ömbizalmam sincs, nem járok soha bulizni, ha iskola van ott vagyok, ha nyár akkor melózok"

Szerintem ezt olvasd vissza. Ezzel nem csak magadat szidod szóval szerintem kérj bocsánatot... A kérdező nem hinném, hogy például csúnya. Miért lenne az?

Másik F/18