Rossz dolgot tettem?

Nem dagadt. A második mondatodat meg nem igazán értem.

"Ne sajnáltasd magad, fiatal vagy még, semmiről nem vagy lekésve. "

Ne haragudj, de ezzel sosem voltam kisegítve.

Nézzük belső szempontjából: normális, ritka értelmes gyerek vagyok (tudom, mennyire egoistán hangzik, de hidd el, erről szó sincs. Az önbizlmam a béka segge alatt van. Amit írok, a környezet visszajelzései alapján írom... nem mintha amúgy sokra mennék az agyammal.), nagyon jó tanuló, mindig nagyon okos voltam, kiskoromban is nyertem sorra a tanulmányi versenyeket. Érett is vagyok, és anyukámmal való kapcsolatomnak köszönhetően nagyon-nagyon érzékeny is. Olvastam pszichológiai-filozófiai könyvekből sokat, ismerem az emberi természetet, a világ működését. Sokszor van olyan, hogy ha valaki "beolt" suliban, azon ott csak röhögök, és lehet, hogy tök érzéketlennek tűnök, de itthon órákig rágódok ilyeneken, hogy miért kell ezt kapnom, miért néz le mindenki. (valóban lenéznek). Ezekkel a tulajdonságokkal itt állok 18 évesen úgy, hogy sose volt senkim, mert minden normális csaj elmegy ezekkel a gyúrós partiarcokkal, meg az önsajnáltató gitárosokkal, holott a legtöbben üresfejűek. Én miért nem vagyok elég jó? Azt gondolják, hogy azért, mert "nem járok el", nem vagyok benne bulikban, tanulós vagyok, semmit nem bírnék nyújtani egy csajnak? Kifejezetten romantikus alkat vagyok. Én miért nem kaphatom meg, amit szeretnék?

2. Nézzük testi szempontból, ha már előkerült: egy átlagos fiúgyerek 12 évesen kezdi a nemi érését, és innentől ugye nőkről álmodozik (amúgy én már az oviban is "csináltam", és már ott is fantáziálgattam... igen korán kezdtem). Aztán kamaszkorában az ember kipróbál lányokat (nem szexre gondolok), ismerkedik, ilyenek. És igen, egy fiú valóban sokkal jobban kívánja a testiséget... ezzel nem lehet mit csinálni, ki kell elégíteni. És aki nem tudja kielégíteni, az egy idő után agresszív lesz és elgondolkozik, hogy mi benne a hiba. És aki állandóan hibát keres magában, az kevesebbnek látja magát a többieknél, ami tartós frusztráltságot okoz, és megy lefele szépen a lejtőn... persze, neked már nem kell félned attól, hogy nem lesz senkid, de kérlek próbáld magad az én helyembe képzelni. Én is élni akarok, én is teljes életet akarok, és nincs enek elrugaszkodott vágyaim, minthogy minden héten 5 csajt felszedni, csak annyit szeretnék, hogy egy olyan lányt találjak, akibe tényleg bele tudok szeretni. Egy értelmes fiú ilyenre nem tarthat igényt?!

Hozzáteszem, ennek a fenti okfejtésemnek ehhez a lányhoz semmi köze. Sose lennék képes testileg kihasználni, már így is úgy érzem, túlfeszítem a húrt, bár ő, amennyire ismerem, nem veszi olyan komolyan az életet, mint én, hamarabb túlteszi magát dolgokon. És annyira nem érzem szemétnek magam, több barátomnak voltak 1-2 hetes kapcsolatai, valószínűleg ők is érezték már az elején is, hogy nem lesz hosszú életű, mégsem lőtték magukat fejbe. Ezeken szerintem túl kell esni. Sokkal nagyobb baj az iszonyatos agresszió, ami felgyülemlett bennem és az érzékenység amit nem mutatok ki, olyan szinten, hogy inkább érzéketlen hülyének néznek, de amivel már több pszichológust megjártam.