A legrosszabbat hozza ki belőlem?

És ha megfogadsz egy tanácsot: ha meghozd azt a döntést, hogy szakítasz, akkor röviden közöld vele, és menj bele magyarázkodásba, önigazolásba, annak a részletezésébe, hogy miért döntöttél így, mit váltott ki belőled a viselkedése, mit nem tudtál tolerálni, stb.

Fogadd el, hogy amit eddig nem tudott, vagy nem akart megérteni mindabból, amit elmondál neki, azt ezután sem fogja, és ugyanúgy téged fog beállítani rossznak, szóval legyen benned annyi lelki önvédelem, hogy nem hagyod magad "élve boncolni" azzal, hogy nekiállsz megbeszélni vele, hogy miért akarsz szakítani

Én pl. annyit mondanék, hogy "Boldogtalan vagyok ebben a kapcsolatban, nem tudom veled elképzelni a jövőmet."

Aztán ha nekiállna engem kritizálni, hibáztatni, - mint ahogy az borítékolható egy olyan kapcsolatban, amit leírtál - akkor mindenre annyit reagálnék, lehetőség szerint nyugodtan, higgadtan, hogy "Én nem így látom, de elfogadom, hogy így gondolod.", vagy "Elfogadom, hogy így érzed."

Igyekeznék rövidre zárni, egyértelművé tenném, hogy a döntésem végleges, utána pedig megszűntetnék vele minden kapcsolatot.

"eddig is tudtam hogy a szerelem nem gyógyítja meg a beteg lelkűeket, de hogy az empátia, és a tolerancia sem, na az megint új volt nekem."

Egy ilyen embernek nem gyógyír a te empátiád és toleranciád, hanem olyan, mint ragadozónak a vér szaga.