Betegség esetén hogyan viszonyultok a pártotokhoz? Érthető, hogy így érzek?

A párom lassan 3 hónapja beteg. Azon túl, hogy kiderült, hogy veseköve van, nem tudunk semmit. Az orvos szerint nem kell műteni. Viszont a paromnak mindenfelé fajdalmai vannak, nagyon gyakra full random helyeken. Ezen felül éjszakánként max 3-4 órát bír aludni, mert fáj neki, emiatt engem is persze felkelt. Most egy hétig nem voltam nála, ki is tudtam magam rendesen pihenni. Holnap viszont megyek, és már előre félek mi lesz. Nehezen viseli el, ha ilyenkor nem ő van a középpontban, meg nem zavarja, hogy azzal hogy felkelt én sem tudok rendesen aludni. Heti szinten megy háziorvoshoz aki eddig csak fájdalomcsillapítókat meg frontint írt fel. Volt egy hetet kórházban, ott sem találtak semmi komolyat, igaz alig volt pár vizsgálata. Most holnap megy reumatológiára is, meg múlt héten bemegy a sürgősségire.

Azt kell róla tudni, hogy kb hónapról hónapra él, már két hete van táppénzen és ki tudja ez meddig tart.

Mit tegyek szerintetek? Annyira tehetetlennek érzem magam. Mert nem akarom hogy neki fájjon, de pszichésen engem is megvisel.