Hogyan viszonyulnátok az exetekhez ha terhesség alatt szétmentek?

Nem!!!

Ki-betáncolni az életedbe, életetekbe, aktuális kedvétől függően.

Jól teszed, hogy nem szexelsz vele.

Nem mondja ki, hogy nem akar már, mert egyrészt akkor az lenne a látszat, hogy egy kotsog, amiért elhagy egy terhes nőt. Amúgy az, de így jobb az optikája, hogy ja de hát a nő hajtott el! Másrészt így még függőben tart és nálad is próbálkozik meg megvárja, hogy fogja őt érinteni a gyerek - hátha tetszik neki a babázósdi és akkor ne legyenek elvágva a szálak.

Egy önző barom.

Én úgy látom, hogy elég rossz szájízzel váltatok szét. Én engedném, hogy ott legyen szülésen, hisz az apja a gyereknek, és ha partner benne én nem fosztanám meg az élménytől.

Meg lehet egymásra mutogatni, én azért szoktam mondani, hogy ez nem oldja meg a felelősséget, hogy születik egy gyerek.

Én tisztáznám vele, hogy nincs tovább párkapcsolat, se szexkapcsolat. Max egy barátságos szülő-szülő kapcsolat.

A végső döntés te hozd meg, viszont én mindenképp javaslom, hogy tisztázd vele a határokat. Legjobb barátom szülei is váltak, de mivel ennek ellenére együtt tudtak működni amikor róla volt szó, nem lett lelki hatása a gyerekkorára, mert mindkét szülő rendesen ott volt a gyermek nevelésben, tehát nem lehetetlen attól még együtt működni szülőként.

Figyi, totál megértelek és nagyon erős vagy, hogy így intézted ezt. Minden tiszteletem a tiéd! Ha megengeded, elmondom velem mi volt, hasonló helyzetben voltam.

Én is terhesen szembesültem olyan dolgaival, amik mellett nem tudtam volna vele kapcsolatban maradni. Nálunk annyi volt még a gáz, hogy azelőtt néhány nappal hirdették ki a covidos veszélyhelyzetet és kezdődtek a lezárások, velem a főnököm közölte hogy a helyzet miatt sajnos nem tud tovább 8 órában alkalmazni, csak 4-ben. A fizetésem olyan drasztikus módon lecsökkent, hogy ha akartam volna, sem tudtam volna elküldeni a gyerek apját, hogy menjen isten hírével. Mi abban maradtunk, hogy addig marad, amíg nem születik meg a gyerek és nem lesz pár hónapos, addig meg segít az elején. Nehéz időszak volt, mert a hátam közepére sem kívántam, de kerülgettük egymást a lakásban. A szülésen bent volt, a születés után volt egy pár hónap, amikor meg már ő nem akart menni, annyira jól érezte magát a csaladosdiban. Persze végül megkértem, hogy költözzön el mert ennek semmi értelme, legyünk végre boldogok külön-külön. Ennek már 4 éve, soha jobb döntésem nem volt az életben mint az, hogy elküldtem. Már azóta férjhez mentem máshoz és boldogan élünk, a gyerekem apja pedig a körülményekhez képest jó apa, szerintem kellett neki hogy jelen legyen a szülésnél.

A kapcsolati szálat vágd el, ügyesen csináltad eddig is! De ne keverd össze azzal, hogy attól, hogy nem vagytok egy pár, innentől kezdve közösen lesztek szülők. Engedd, hogy jelen legyen, hogy apa legyen, de itt a határ és itt a vége.

Kitartást kívánok neked és a legjobbakat!

5# köszi, meg tudtad fogalmazni amit akartam mondani, sokkal érthetőbben...

4# voltam

#5 jókat ír, nem kell szarban lenni, attól a gyereke, ha hajlandóságot mutat, hogy részt akar venni az életében, és amúgy normálisan viselkedik, akkor engedd, de mint párkapcsolat, nyilván megszűnt létezni, ezt el kell fogadni (neki is, pláne, ha ő idézte elő.)

(Eszembe jutott egy hasonló eset, annyi különbséggel, hogy ott már megvolt a gyerek, pár hónapos volt. Ott a srác az anyját választotta a kapcsolatuk helyett, és szintén a csajra fogta, hogy ő akart szakítani, holott csak nem akart az anyóssal együtt élni...

Ők sem tudták rendezni a kapcsolatukat, de a lányát látogatja, viszi, stb.)