Mennyire etikus együttmaradni valakivel, aki nem szereti a párja felnőtt gyerekét és ezt érezteti is vele?

Olyan nincs, hogy nem engedi, hogy ott aludjon. De ha van valami oka az utálatra, akkor emiatt nem szakítanék, pl a gyerek drogos, tahó, primitív, direkt kelti a feszkót, nyilván ez esetben nem elvárható, hogy szeresse őt a pár. De azt elvárnám, hogy azért 1-1 napra néha tudja elviselni, de a gyerektől is, hogy emberelje meg magát.

Ha olyan baromságokon akad fenn, hogy simán csak nem tetszik neki az öltözködése vagy az élet amit él (csak mert más értékrendet vallanak, de semmi gázos dolog), akkor kiraknám, az elfogadó embereket szeretem alapból.

Azért IS szakítóok, mert nem leszek együtt egy bunkóval.

Érdekes, a felnőtt gyerekem megtanulta, hogy attól, hogy valakit nem kedvel, ezt nem kell kimutatnia. Például nem kedvelhet az ember minden kollégát, csoporttársat. Ez természetes. De ettől még ugyanúgy tisztelettel és udvariasan bánik vele. Egy érett felnőtt meg nyíltan utálkozik? Kösz, de ez nekem nem színvonal.

Azért a "szeretet" elég erős elvárás egy 20-25 éves felnőtt ember tekintetében, aki nem gyerek. Az elfogadás szerintem az az érzés, amit el lehet várni a másiktól.

Meghát bőven lehetnek olyan dolgok, amiért nem kedvelsz valakit, lehet megvan rá az oka... Mondjuk egy semmirekellő alkoholista aki lehúzná mindig a szüleit pénzzel, most direkt sarkítottam.