Mennyire etikus együttmaradni valakivel, aki nem szereti a párja felnőtt gyerekét és ezt érezteti is vele?

Nekem azonnali hatállyal a végét jelentené, ha nem szeretne valakit, aki fontos az életemben, legyen az család vagy barát. Ha a gyerekemet nem szereti valaki és érezteti vele - legyen az a gyerek 5, 25 vagy 45 éves - akkor az különösen azonnali szakítást vonna maga után.

Ha valakivel együtt vagyok, akkor annak az a feltétele, hogy szeret engem. Az én részemet képezik azok az emberek is akiket szeretek. Ha őket nem szereti, akkor engem sem.

Etikus?

Nem ez itt a fő szempont.

Én úgy látom, hogy nem akarsz vele maradni. Akkor miért vagy még vele.

Etikus vagy sem, én anyaként biztos nem maradnék együtt valakivel, aki nem fogadja el a gyerekeimet. Akárhány évesek is (mondjuk amúgy szerintem ez rosszabb, ha a felnőtt gyerekeket nem képes elfogadni, mert a kicsiknél még valahol megértem, hogy nem akar velük "bajlódni", de 20-25 éves gyerekeknél, akik kb havonta 2x töltenének velünk 1-1 hétvégét, vagy még annyit sem, mert megvan a maguk élete, és amikor együtt vagyunk sem hiszem, hogy olyan rettentően megerőltető velük az időtöltés, úgy azért külön elképesztő számomra, hogy direkt elutasítja őket).

Tény, hogy a közös otthonba megmondhatja, hogy ki jöjjön és ki nem, mert elfogadom, hogy pl egy másfél szobás panelban nem szívesen kerülgeti karácsonykor a fa mellett még az ott csövező tágabb rokonságot is, de amellett, hogy egyébként szerintem 1-1 napot még ki lehet bírni így is, nyilván tudta, amikor összeállt a párjával, hogy vannak gyerekei. Ez benne van a pakliban, hogy néha találkoznak. Ha arra számított, hogy egy utolsó emberi hulladékkal jön össze, aki megtagadja a gyerekeit, mert jött egy új szerelem az életébe, akkor azért az róla is elmond egy-két dolgot.