Más is nagyon gondolkodik a szakítason karácsonykor?

Ebben a videóban van jó tipp szakítás "átvészeléséhez"! :)

https://www.youtube.com/watch?v=yThIikm4-Co

Azért kellene szakembert felkeresned, mert a rokonaiddal töltötted el az idődet és erről még képeket is készítettél? Wtf? 😳

Megnyugtatlak, ez egy teljesen normális és hétköznapi dolog azok körében, akiknek van családjuk. Nagyon furcsa felfogása van a pasidnak... vagy csak nem írtál le mindent vele és veled kapcsolatban.

Egyébként meg, ha jól értem, ő most is a saját családjával van és ha szintén jól értem, téged meg nem vállal fel előttük, de közben meg ellenzi, hogy te meg a saját családoddal legyél?? Wtf? 😳 Gondolom, azért, mert a szüleid körében (egyébként ezek szerint nagyon is jó okkal) ő nem túl népszerű, mivel gyakorlatilag te tartod el őt, meg mindent is jóformán a feneke alá teszel... 😅

Na, én ezt az egész kapcsolatot már az első ilyen esetnél befejeztem volna vele. Az, aki engem nem vállal fel, de a pénzemet szívesen elfogadja, plusz még leszól/beszól nekem, kritizál (a családommal együtt, legyen velük bármilyen a viszonyom), arra nincs szükségem az életemben, bármennyire is fájdalmas legyen egy darabig az ő hiánya...

Ha elfogadsz egy tanácsot, ezen a héten ne találkozz vele és hideg fejjel gondold végig az eddigi "közös" életeteket. Néha kell egy kis távolság (fizikai és lelki), hogy kitisztuljanak a dolgok az ember fejében.

Amúgy ő mivel szokta viszonozni neked ezeket a dolgokat? Mert hogy még egy jó szóval sem, az világos. Ugye tudod, hogy valami nálad sem klappol? Hogy tudsz együtt lenni egy olyan emberrel, aki nem tisztel, nem becsül és nem szeret téged? Ő csak a kényelmet szereti, amiben általad részesül és amit kvázi már elvár tőled, hiszen ha kilátásban van, hogy nem kapja meg (mert mentek a ti szüleitekhez, bátyádhoz, stb., otthon meg gondolom, ciki, hogy rád van szirulva, oda azért nem mentek...), akkor morog érte és téged hibáztat, meg beállít elmeroggyantnak... A milliós tartozása meg egy olyan red flag, hogy azt elmondani nem tudom.

Én azt gondolom, hogy jól ki vagy használva, csak még magadnak sem mered bevallani. Hidd el, értékesebb ember vagy, mint hogy ezt érdemeld! Tessék kilépni ebből az egyoldalú lehúzásból.

Olyan vagy, mint a szerencsejátékos, aki a fél fizetését bedobta a nyerőgépbe, és ahelyett, hogy felállna és otthagyná, inkább bedobja a másik felét is, abban a reményben, hogy mindent visszanyer.

Túl sokat költöttél már rá, túl sokat tettél bele, és addig nem tudsz kilépni, amíg nem térül meg, nem kapsz vissza valamennyit. Azt hiszed, hogy így kevesebb lesz a veszteséged. Közben egyre több pénzed megy csak rá erre a nyomorultra.

Lépj ki most, ennél csak többet buksz minden értelemben. Csak a pénz még jöhet vissza máshonnan is, de az időd nem kapod vissza.

Ha megengeded, egyenként reagálok a dolgokra.

"különböző érdeklődési kör"

Ez mondjuk nem feltétlenül probléma. Ezt testközelből tapasztalom: barátnőmnek és nekem nagyon más az érdeklődési körünk, oké, azért filmekben és zenékben van egy-kettő, ami mindkettőnknek tetszik, de amúgy tényleg tök másak vagyunk, olyannyira, hogy ő például az én munkámat és hobbimat konkrétan utálja. Mármint nem lenézi, hanem őt rémesen taszítaná, ha azt kellene csinálnia. És hidd el, én is félve mentem bele az ismerkedésbe, azt hittem, ennek így semmi jövője, de aztán kiderült, hogy soha eddig nem jöttem ki ennyire jól senkivel. A hasonló, összeegyeztethető értékrend, és a hasonló célok legyenek meg, igazából az eltérő érdeklődési kör ha helyén kezelik, akkor nem gond.

"teljesen különböző családi háttér"

Ez is olyan dolog, ami nem kell, hogy probléma legyen. Csak ezt is helyén kell kezelni.

"Anyámnak meg van a véleménye páromról"

A kérdés az, hogy a saját, vagy a szüleink életét akarjuk élni? Mondjuk anámnak semmi baja nem volt eddig egyik barátnőmmel sem, próbált pozitívan hozzáállni, de mondjuk apámnak meg nincs olyan a világon, aki megfelelne. Én erre azt mondom, hogy: na és? Az én életem, az én magánéeltem, én leszek mellette testileg-lelkileg, én ölelkezek, csókolózok, szerelmeskedek vele, hadd döntsem már el én, hogy akarok-e járni vele. Meg most na, ő szeret engem, bízik bennem, nem leszek akkora genyó, hogy majd azért, mert valaki beszól valamit, inkább eldobom őt, aki mint írtam, bízik bennem, és szeret engem.

"otthon meg a párom titkol engem, mint ahogy minden mást is titkol az életével kapcsolatban. (Pl azt hogy van egy többmilliós tartozása)"

Ez megint csak olyan dolog, hogy megbeszélés és megegyezés kérdése. De azért legyünk őszinték: nem mindenkinek van megértő és támogató családja. Én mindig a barátnőmre bíztam, hogy otthon mit mond el, és mit nem. A saját példádból is látod, hogy néha kevesebb problémát és konfliktust jelent, ha az, aki felnőtt létedre is még irányítani próbál, nem kap betekintést a magánéletedbe.

"Rengeteg mindent én vettem a páromnak, és sokszor én fizettem helyette, mert a fizetése nem fedezi teljesen a kiadásait"

Az ilyesmiket az elején meg kell beszélni. Mostani barátnőm mondjuk konkrétan dúsgazdag hozzám képest, de előző barátnőmhöz képest meg én voltam dúsgazdag. Megbeszéltük, hogy mi van, az anyagi helyzetére tekintettel én is elég sok mindent vettem és fizettem neki, de onnantól, hogy én ezt önként megtettem, semmi jogom felhánytorgatni. Ha téged ez zavar, akkor talán az elején meg kellett volna mondani, hogy nem fogod őt anyagilag segíteni. Ha meg ez nálad kardinális kérdés, akkor lehet, hogy már belekezdeni sem kellett volna, és nem 2 év után kellene rájönni, hogy ez téged zavar.

"Ugyanakkor mindketten imádjuk a karacsonyt"

Ezzel semmi baj nincs. Tudod: ahhoz nem kell egy valag pénz, hogy a karácsonyt, vagy bármi más ünnepet szeress.

"így szinte az összes karacsonyi utazást, forralt borozást ajándékokat én fizettem, rengeteget fektettem bele mind pénzben mind érzelmileg."

Két dolog ezzel kapcsolatban:

1. Nem kell egy fél vagyont elkölteni ahhoz, hogy jól tudjáték érezni magatokat. Említettem már előző barátnőmet, aki konkrétan mélyszegénységben élt. Őt rémesen frusztrálta, ha én rá költök. Azért azt megengedte, hogy néha, jelesebb alkalmakkor kicsit többet költhetek rá, de amúgy igyekeztem mindig visszafogni a költekezést vele kapcsolatban, mert tudtam, hogy rosszul érezné magát tőle. És mégis mindig minőségi időt töltöttünk együtt. Nem kell ehhez tíz- vagy százezreket elkölteni. Csak kicsit kreatívnak és leleményesnek kell lenni.

2. Azért ne csinálj úgy, mintha csak rá költöttél volna! Te ugyanúgy élvezted ezeket a közös programokat, a karácsonyozást, a forraltborozást, stb...

"most meg úgy volt hogy mindketten otthon karácsonyozunk a szüleinknél. Természetesen jött a kiakadás, bántás hogy mindenről én tehetek, miattam kellett hazamennie."

Ez mondjuk nem teljesen tiszta. Azt írtad, hogy nem éltek együtt. Akkor hová kellett hazamennie? Illetve honnan?

"Tegnap abba is belekötött, hogy miért megyünk fel karacsonyozni a bátyámhoz, minek megyünk éjféli misére."

Ez meg tipikusan az a helyzet, hogy semmi köze hozzá. Jó, persze, vannak olyan rendkívüli esetek, amikor lehet, hogy jogosan szólna bele, mondjuk ha egy maffiózó lenne a bátyus, vagy ha minden áron megpróbálná ellehetetleníteni a kapcsolatotokat, akkor lehet, hogy én sem nézném jó szemmel, de na, az extrém kivételeket leszámítva: tökre semmi köze hozzá. Erősen befigyel némi kisajátítási hajlam.

"Minek osztok meg képet a karácsonyunkról."

Ez meg már bocsánat, de beteges. Van is valami konkrét problémája ezzel? Mert nekem úgy tűnik, hogy kicsit hárpia a "párod".

"Őszintén a szilvesztert sincs kedvem veletölteni"

Én azt mondom: amikor az ember már nem szívesen, vagy félelemmel megy a másikhoz, akkor annak már nincs értelme. Meg lehet persze próbálni rendbehozni a dolgokat, és ha a probléma olyan, ami helyrehozható, és nem ellentétes a párkapcsolat eszméjével (mondjuk egy bántalmazó kapcsolatot nem szabad helyrehozni, abból menekülni kell), akkor azért érdemes egy próbát tenni, de szerintem ez nálatok már rég megvolt. Így meg... egyszerűen: minek folytatni?

"Viszont annyira nem érzem normálisnak, hogy karacsony napján ezen görcsölök."

Tényleg nem normális, de nyilván ennek a legfőbb oka az, hogy neki most dobta le az agya az ékszíjat. A működésképtelen kapcsolatok egyik fő jellemzője az, hogy lehet, hogy amikor "minden tökéletes", akkor nem látszódnak a problémák, de ha már valami a legkisebb mértékben sem úgy van, ahogy azt a másik fél elképzelte, akkor már jön a pocskondiázás. ÉS nyilván karácsony környékén elég sok minden másként van, mint "békeidőben".

"egy jó szót nem kaptam tőle szenteste"

Ez szintén elég nagy intő jel.

"meg ilyenkor hívni sem tud a szülei miatt"

Részben érthető, bááár... azért aki nagyon akar, így vagy úgy tud alkalmat találni, hogy hívjon...

Szóval.. én azt mondom, hogy a te hozzáállásodban is azért vannak furcsaságok, de az ő viselkedése meg kritikán aluli, és tényleg nincs értelme egy olyan kapcsolatnak, ami már nem a boldogságról szól...

#17

Ezt értem.

De te azt érted, hogy ehelyett te költesz rá havi 50-100 ezreket, ami így csak még több milliós veszteséget jelent?

Nem fog neked fizetni soha, főleg, ha nincs rendes szerződés, ügyvéd által. Egyszerűen letagadja. Ember, azt is letagadja a családja előtt, hogy együtt vagytok! Nem hogy a pénzt...

Közben fogy a pénzed, nő a tartozása, és egyre öregebb leszel. A fiatalságod ki fogja visszaadni??

Azzal minimalizálhatod a veszteséged, ha MOST kiszállsz.