Hisztizés ellen mi lenne a jó megoldás?

Akkor elemezzünk szöveget gyerekek:

1. Kezdődik valami jelentéktelen apróságon amit indokolatlanul félre ért, és amin aztán jól megsértődik.->nos, ez lehet, hogy csak neked jelentéktelen, és neked apróság, neki viszont fontos. Lehet már százszor elmondta miért lényeges, csak leszartad.

2. Aztán hiába mondom nem úgy van, nem annak szántam mint aminek ő beállítja, nem hiszi el, és egyre inkább belelovagolja magát.->igen, lehet azért, mert képtelen vagy normálisan reagálni a dologra. Nekem tapsolnál, bennem is felmenne a pumpa.

3. Nyilván én nem fogok elnézést kérni egy olyan dologért, amit el sem követtem, szép is lenne. És mégis olyan mintha pontosan ezt várná el. Hogy én megalázkodjak valamiért amit el sem követtem, csak az ő fejében él.-> na nekem itt lett ez nagyon gyanús. Hát NYILVÁN nem fogsz elnézést kérni. Nyilván esélytelen, hogy neked is van egy icipici felelősséged a kialakult vitában.

4. Vagy én már nem tudom mit várna el, lehet csak időről időre ki akarja élni hogy szabadon tombolhasson, és arra kell valami ürügy.-> vagy lehet, de csak lehet, hogy egyszer meg kellene hallgatni, és higgadtan válaszolni.

5. A félreértés után többnyire már egy fél órával, órával később állni szokott a bál. Mondhatok neki bármit, az használni nem fog, a balhé ki fog törni. Megbeszélni a dolgokat értelmesen mindig csak azután lehet, ha már félig meddig kitombolta magát. Ilyenkor szoktam kizökkenteni őt a tapsolással, aztán hirtelen olyan lesz mint aki észhez tért, és már úgy ahogy érti is amit mondok neki. Utána szépen lassan megnyugszik, de ezek a balhék időről időre mindig kitörnek.->megelőzni kellene a tombolást. Nagyon nehéz elképzelni, hogy ok nélkül vitatkozzon saját magával, hacsak nem mentálisan beteg. Olyan szívesen hallanám az ő oldalát is, konkrét példával. Ha ennyire képtelenek vagyok felnőtt emberek módjára kommunikálni. Akkor teljesen alkalmatlanok vagytok a párkapcsolatra.

Egy közös nevező van az általad felsorolt példákban: nem állítom, hogy ez a célod, de akarva, akaratlanul azt érezteted vele, hogy életképtelen, akitől külön meg kell kérdezni, hogy betette-e a töltőt, mert nem tartod alkalmasnak arra, hogy önállóan becsomagoljon vagy kitálaljon egy tál kaját.

Megoldás: gondold át, hogy tényleg szükség van-e a megjegyzésre, amit tenni készülsz. Ha úgy döntesz, hogy igen, akkor előtte kérdezd meg tőle, hogy tehetsz-e egy javaslatot, bánja-e ha segítesz neki stb.

Tapasztalatból beszélek, rokonságban van egy házaspár, a férfi nem bírja ki, hogy ne tartson kézben mindent. Állandóan ezt csinálja a feleségével, aki cserébe már a legkisebb szarságon is kiakad. Mondanom sem kell, rohadt fárasztó a társaságukban lenni.

Ez egy sértődős nő. Nagy egó, alacsony empátia.

Ne vedd el feleségül, mert kegyetlenül megnehezíti a hétköznapjaidat. Ha gyereketek lesz, még jobban fog kínlódni.

A sértődős, meg a hisztis nő nem jó anya. Ezeket ott szokták hagyni az apukák már a gyerek kis korában. Jobban jársz, ha most túl leszel egy nagy szakítási drámán, és otthagyod.

Oké, de ezek megint egy-egy kiragadott pillanatok. Ezeket a pillanatokat megelőzi X óra. A semmiségeken robbanást általában megelőzi egy hosszabb-rövidebb időszak, amíg épül a feszültség. És a végén valami teljesen banális dolog lesz a gyújtópont. Látni kellene az egész napotokat, vagy akár egy egész hetet ahhoz, hogy tényleg meg lehessen mondani, hol akadtok el.

A kéretlen segítség engem is tud irritálni. A férjem sokáig nem értette, mi a bajom, amikor ő segíteni akar. Aztán amikor ő került kiszolgáltatott helyzetbe, és ő szorult az én segítségemre, akkor megértette, mennyire rossz érzés mindenre alkalmatlannak lenni. Azóta nincs is ilyen problémánk. Megkérdezi, hogy segítsen-e vagy kivárja amíg szólok.