Szülés óta miért kapom ezt a páromtól, hogy lehet választani ilyen lehetetlen helyzetben?

Középiskolai szerelem a miénk,17 éve vagyunk együtt. Mindig is nagyon megfontolt típus voltam, nagyon sok embernél látom, hogy meggondolatlanul cselekednek,1-2 éves kapcsolatokban gyereket szülnek. Mi tudatosan nem akartunk a 20-as éveinkben még gyereket, kiéltük magunkat,bulizutunk, utaztunk rengeteget. Mikor elhatároztuk, hogy jöhet, akkor szinte azonnal összejött, konkrétan 2 héten belül teherbe estem. A várandósságom alatt jártunk szülésfelkészítőre, párom is mindent megtanult, ami várhat rá egy újszülöttel kapcsolatban. Soha nem fogom elfelejteni, hogy mennyire boldog volt, mikor UH-m megtudtuk, hogy fiunk lesz (mindketten fiút akartunk inkább). Alapvetően zökkenőmentes terhességem volt, a szülésnél megbeszéltük előre, hogy nem szeretném, ha bent lenne, anyukám és az ő anyukája volt mellettem. Mióta megszületett a gyermekünk sajnos pokol az életünk. A kicsi nagyon sírós, óránként, ritkábban kétóránként fel kell hozzá kelni éjszaka. Párom emiatt nem tud aludni nyugodtan, emiatt teljesen ki van készülve. Már ott tartunk,hogy nem hajlandó nekem semmiben segíteni a gyermek körül, kimondta, hogy ha tudta volna, hogy ilyen sírós, hisztis gyerekünk lesz, akkor bárcsak sose lett volna. Ha minden így megy tovább, akkor ő el fog költözni, nyugodtan akar pihenni. Kiemelte, hogy velem semmi baj, a gyereket nem bírja elviselni. Azt szeretné, hogy adjuk örökbe, vissza akarja kapni a régi életünket. Annyit stresszelek a kialakult helyzet miatt, hogy már szoptatni sem tudok, plusz pihenni sem, mindig agyalok, hogy mit kellene tennem. Nagyon szeretem őt és a közös gyermekünket is, nem állíthat ilyen választás elé. Sosem tudnám megbocsájtani magamnak, ha lemondanánk a gyerekünkről,de azt sem, ha ilyesmi miatt érne véget az eddig nagyon jó kapcsolatunk.