Szülés óta miért kapom ezt a páromtól, hogy lehet választani ilyen lehetetlen helyzetben?

"Sosem tudnám megbocsájtani magamnak, ha lemondanánk a gyerekünkről"

A férjedet b.szd ki. Már ha igaz ez az egész. Elég kamu szagú.

Jó nagy szar alak.

Hogy a kérdésre is válaszoljak, nem megoldható, hogy erre a nehezebb időszakra másik szobába költözz éjszakára a kicsivel? Tudjon aludni.. vagy egy hétvégére szülőkhöz menni, hadd pihenje otthon addig ki magát?

Nekem van egy olyan érzésem, hogy te akartad jobban a babát. Lehet, hogy ő is beleegyezett, de egészen biztos nem volt olyan lelkes, mint te. Másfelől rettentő gyerekes felfogás, hogy őt zavarja a gyerek, ezért adjátok örökbe. Nagyon nem normális. Bármennyire jó volt előtte a kapcsolatotok, én azt gondolom, hogy ha nekem a párom ilyet mondana, abban a pillanatban segítenék neki pakolni.

Nem tudom, létezik-e szülés utáni depresszió férfi verzióban, de az is lehet, hogy nála valami ilyesmi van jelen. Mindenesetre kérdezzetek meg egy szakembert, hogy mit lehet ilyenkor tenni.

Esetleg a szülőkkel is leülnék erről beszélni, hátha tudnak rá hatni, bár ahogy írtam, én inkább csomagolni segítenék neki, mert akinek ennyit ér a saját családja, attól a jövőben sem számítanék sok jóra.

Magyarázd el neki, hogy ez az állapot nem tart örökké.

Nekem 3 gyerekem van, én is kikészültem, de ilyenkor mindenki kikészül.

Az igazi buli majd akkor jön, ha nem lesz jó tanuló, korrepetálásra, fejlesztésre kell vinni, vagy csak edzésre, zeneiskolába.

Aztán majd tizenévesen retteghet, hogy hazajön-e a buliból.

Örülj, hogy nem vettetek fel babavárót három gyereket beigérve. Gondold el azoknál milyen fejvakarás lehet.

Nagyon gyerekes és önző a párod hozzáállása. Ő nem tudta hogy a gyerekvállalás után soha nem lesz régi az élete? Nyilván vannak nehezebb időszakok, de egy gyerekért felelősséggel tartoznak a szülei. Ilyen nincs hogy megunta és akkor kb dobjátok ki. Milyen ember az ilyen?

Nekünk is nagyon sírós, hasfájós, nehéz természetű gyerek "jutott". Nálunk is hónapokat sírt át a gyerek, sose volt az a mosolygós, cukin gagyogós baba. Tudom milyen, pokoli tud lenni. De a gyerekek gyorsan megnőnek, egyre értelmesebb lesz. Amikor pedig már van más eszköze arra hogy kifejezze magát, akkor kevesebbet fog sírni. Vannak időszakok amiket át kell vészelni, ez nálatok pont ilyen.

Jézusom. Ha ezeket így meghallottam volna a férjem szájából, szerintem ott helyben ábrándultam volna ki belőle és akkor már nem is lenne kérdés, hogy mi legyen.

Milyen ember ez? Szégyen, egy gyenge szar, aki a legkisebb terhelés hatására kifordul magából és menekülne. El is fog hagyni titeket, ne legyenek kétségeid egy percig sem, csak idő kérdése. Értem én, hogy az ember fáradtan tud meggondolatlan dolgokat mondani, amiket nem gondol komolyan, de a leírtak alapján neki ez nem csak kicsúszott egyszer... Fúj, rendesen hányingerem lett. Önző barom, senki se számít, csak ő és a kényelme. Megsúgom, gyerek nélkül is pont ennyire számíthatnál rá, ha esetleg súlyos beteg lennél vagy baleset érne.

Nyugodtan engedd el, ha menni akar, szart se ér ez a pasi.