A gyerekek születése óta nincs kedvem/energiám szexelni. A férjem haragszik emiatt, ti hogy hidaltátok át ezt?

Kérdező, teljesen megértelek. A kimerültség és a kialvatlanság hosszú távon teljesen lenullázhatja a libidót, igen. Az én gyerekem 4 éves pont (egy van, másodikat én nem akartam), és 3 és fél éves koráig durván éjszakáztunk szinte állandóan, épp, mint te. Még most is ébred pár naponta éjjelente, vagy felkel hajnali ötkor. Tehát én is kb. 4 és fél éve aludtam ki magam utoljára... (már terhesen is rosszul aludtam). Az én gyerekem max 8 órát alszik egyben, többet nem. Tehát, ha elalszik, és utána én rögtön nem fekszem le (mert kettesben megnézünk egy filmet, beszélgetünk, szexelünk, még főtök, akármi), akkor bizony 6 óránál nem fogok most sem többet aludni egy-egy éjszaka. Azt, hogy ez milyen hatással van az emberre, és milyen szinten romboló, senki elképzelni se tudja, aki a saját bőrén ne érezte volna.

Mi az első 3 évben összesen kb. 5-6 alkalommal, ha szexeltünk, többször nem. Sokszor olyan fáradt voltam, hogy sírni tudtam volna a kimerültségtől. Szó szerint (sokszor sírtam is). Hozzáteszem, az én gyerekem nem csak rossz alvó volt, hanem az a fajta nyűgös, nyughatatlan gyerek is, aki 3 perc nyugtot nem hagy az embernek napközben sem. Ja, és nekem volt szabad időm is hétvégente, mert simán elvolt vele a férjem egy-egy délutánt egyedül, és másfél éves korától ő is ugyanúgy kelt hozzá, vagy felváltva. Mégsem kívántam abszolút a szexet a csontig hatoló fáradtság miatt. Jó, ha van időd magadra napközben, de ha soha nem tudod kialudni magad, a libidód ettől nem fog visszatérni. Nálunk a férjem megértő volt, túléltük, illetve ha szex nem is volt szinte soha, petting volt rendszeresen.

Most kezd nálunk visszatérni a rendszeres szex, most, hogy 4 éves a gyerek ... :D... Én semmi pénzért nem vállalnék még egyet, ez a 3,5 évnyi masszív kialvatlanság volt az életem legnagyobb próbatétele, ami testi, lelki értelemben is kb. tönkre tett. Aki nem élte át, annak fogalma sincs, milyen. Amikor már a kimerültségtől alig tudsz logikusan gondolkodni, nem tudsz odafigyelni, megnyúlik a reakció időd, örökké ingerült és érzelmileg instabil vagy, és úgy vonszolod magad, mint egy 80 éves öregasszony, mert semmi erőd semmihez ... és még fizikailag is fáj egy szinten túl, igen. És ezt nem csak ideig-óráig, hónapokig, hanem évekre képzeljük el...

Nektek: magyarázd el a párodnak, mit érzel, minden téren. Legyen türelmes, máshogy nem megy. Amíg nem tudod tartósan kialudni magad, nem is várhat drasztikus változást. Vegye ki mindenből a részét. Keljen fel ő is a gyerekekhez, amennyiszer csak tud. Hétvégente legyen velük időről időre, hogy neked is legyen időd, csak saját magadra is. Ha pedig benned így már marad némi erő, ha nem is tudsz szexelni, elégítsd ki máshogyan, ha tudod. (nyilván ő is téged, ha igényed van rá)

Nincsen semmi segítséged? Testvér, férjed testvére, szüleid, férjed szülei, bébiszitter?

Amúgy férjed próbálja kivenni a részét a gyerekekkel és a háztartással kapcsolatos dolgokból?