Hogy lehet javítani egy párkapcsolatot?

Ha vki elhagyja magát azt kell kezelni. Annak oka van. Vagy nem akar már élni vagy depis vagy nem szerelmes vagy drogos vagy akármo.

Ez nem kapcsolati problema hanem egyéni.

"... mit tud tenni az egyik fél ha a másik elhagyja magát?"

Megszöksz, vagy megszoksz. Vagy lehet próbálkozni, a mi esetünket lejjebb írom.

"Ilyenkor végig kell nézni a kapcsolat szétesését?"

Dehogy.

"Vagy meg lehet indítani valamit a másikban hogy összeszedje magát?"

A feleségem szeretővel állt elő, ő így indította meg bennem a felismerést. Mert én voltam az, aki nagyon elhagyta magát. Elhíztam, piáltam, nemtörődtem semmivel és senkivel, zombi üzemmódra váltottam, teljesen egyedül maradt a feleségem mindenre (háztartás, gyerekek, stb). Küzdött, kitartott, próbált segíteni hosszú időn keresztül, majd meggyengült és egy váratlan pillanatban valaki elvarázsolta. Ő ezt őszintén elmondta még nagyon az elején. Nem volt hazudozás, titkolózás hosszasan. Ő nem olyan fajta, ő őszonte van gerince, DE érző emberből van ő is, nem bírta tovább cérnával. Tökre megértettem.

Ez nekem kellő pofon volt ahhoz, hogy összeszedjem magam.

Feltettem magamnak kérdéseket: mivan? Elveszthetem a feleségemet? A családomat, a gyerekeket? Oké, ha így lesz, de akkor ilyen állapotomban a kutyának sem kellek majd, ugye?

Az összes válaszra ugyebár az IGEN volt az egyetlen ésszerű válasz, ezért én mondtam akkor magamnak egy hatalmas NEM-et! Hogy NEM akarom ezt így tovább.

Elkezdtem sportolni, egészségesen táplálkozni, lett hobbim. Lefogytam ~30 kg-t, sportos, izmos testalkatom lett, teljesen megújultam. Jobb formába kerültem, mint 20 évesen voltam (40 múltam kicsivel).

A feleségem újra meglátta bennem a férfit, elkezdett közeledni hozzám, a szeretőt elhagyta. A korábbi hibákat próbáljuk nem elkövetni, azért voltak dolgok, amik hozzásegítettek az én leépülésemben, amikről a feleségem is tehetett, de ezt ő is belátta és változtatott ő is egy csomó dolgon, amit - így utólag végiggondolva - ő is rosszul csinált. Azért az éremnek mindig két oldala van és a dolgok soha sem fehérek vagy feketék.

Hát szóval nálunk ez kellett: egy NAGYON DURVA POFON, ami kijózanított minden szempontból.

Ha nem lépte volna meg ezt a feleségem, ha nem jött volna egy 3. fél nála éppen a legjobbkor, akkor 100%, hogy én maradok zombi, depis állapotomban tovább, ő meg lelépett volna a fenébe, egyedül. Aztán esetleg utána lett volna valakije, én meg talán totál leépültem volna mégjobban és maradtam volna egyedül.

#9:

"Legalábbis én nem látom, ezek után hogy lehet megbízni a másikban."

Feltétel nélkül. Nem eleve azt nézni és lesni, hogy mikor történik vajon megint ilyen. Az nem bizalom. Ennyi.

Annyi feltétel van maximum, hogy ő bízik bennem, hogy többet nem hagyom magára érzelmileg, hogy nem taszítom el magamtól és hogy nem hagyom el magam. Én meg bízok benne, hogy amíg ez így van, addig nem csal meg.

Ahogyan tennénk ezt egy másik/új kapcsolatban is, hogy bízunk a másikban.

Mi így utólag már tisztán látjuk, hogy mi miért történt, akkor, abban a megzuhant helyzetben és állapotban egyikünk sem látott tisztán. Próbáljuk nem elkövetni a korábbi hibákat.

Amíg minden rendben volt velem is, 15+ évig semmiféle ilyesmi gond nem volt.