Mit tegyek? Lehet ezen javítani még vagy csak a szakítás a kiút ebből?

Borzasztóan elegem van a páromból. Nem tudom mi ez a viselkedés, de gyakran már megijeszt és olyannyira eljátszotta ezzel a bizalmamat.

6 kérek éve vagyunk együtt, tinik voltunk még mikor megismerkedtünk.

Neki voltak lánybarátai, akik mindig is többet akartak tőle, pl hogy menjen fel hozzájuk iszogatni vagy vigye el őket bizonyos helyekre vagy aludjon náluk, stb.

Sokat veszekedtünk ez miatt még az elején és választás elé állítottam, hogy vagy megy és beszélget velük, kúrogatja őket ide oda vagy csak én leszek és max barátilag beszélgetnek. Ő az utóbbi mellett döntött és látszólag nem is bántotta a dolog.

Már a kapcsolat elején feltűnt, hogy mindig azzal cseszteget, hogy "Te nem szeretsz úgy, ahogy én." vagy "Tudom, hogy nem szeretsz." Nem törődtem vele, mert azt hittem csak valami kicsinyes játék vagy ilyesmi, plusz nem is voltam túl idős, 15-16 éves, beletörődtem. Telt az év, eljártunk helyekre, mint egy rendes pár. Mindig voltak kisebb viták, de nem sok. Volt pár fiú barátom, akikkel tartottam a kapcsolatot, és nem sűrűn, de jól elhülyéskedtünk, tiszteletben tartottam a páromat. Jött egy esemény, ahol fiúval kellett együtt táncolnom. Előtte sose beszéltem vele, mert ő másnak tűnt, nem épp olyan típusnak mint én. Megismerkedtünk, jófejnek tűnt és barátok lettünk, elhülyéskedtünk, egyikőnk sem akart a másiktól semmit. A barátom nem örült annak, hogy beszéltem vele, pedig minden sort elilvashatott és sose volt nem odaillő dologról szó. Eljutottunk odáig, hogy nem akarta engedni, hogy táncolnak. Nem érdekelt mit mondd, mert táncolni akartam és nem akartam cserben hagyni a srácot az esemény előtt pár nappal. Fenyegetett, hogy eltöri a srác lábait, hogy ne táncikálhasson. Volt, hogy a táncpróbára beül és a végén oda jött veszekedni, hogy miért nevettünk, hasonlók. Nem akartam kitenni a srácot veszélynek, szóval inkább kezdtem hanyagolni őt egy kicsit. A legjobb barátom volt, de fontosabb volt nekem annál, mint hogy szétverje a már szinte pszichiátriai eset pasim.. Telt az idő. Nem hallottam felőle, eltelt 2 év.. Folytatta a csesztegetést, hogy én biztos nem szeretem, reméli hogy nem lesz megint olyan, mint volt mert a táncpartnerem biztos csak megakart d**gni. Hiába magyarázkodtam vagy próbáltam tisztázni a dolgot az lett a vége, hogy elfogott és szorította a kezem vagy felpofozott büntetés gyanánt. Volt egy vizsgám, készültem rá. Őt a munka helyére hívták buliba. Elment. Addig tanultam. Mikor hazaért már ágyban voltam. Felkeltett, hogy ne játszam hogy alszom, mert tudja hogy csak beszélgettem a fiúkkal.. (a fiúbarátaimmal, akik szépen lassan eltűntek). Nagy bután a fejéhez vágtam, hogy a helyen, ahol volt biztosan megd**gott valakit.. Erre az ágynak nyomott folytogatva, védekezni akartam, de nem ment. Felpofozott és azt mondta hogy ő biztos nem tesz ilyet, csak én. Ekkor úgy éreztem aznap este tuti megcsalt. (

ekkor már javában együtt éltünk) Úgy döntöttem számítok vele, nem tudtam már szerelemmel gondolni rá. Nem hagyott szakítani, a fejemhez vágta, hogy minden volt és van fiúbarátomat (akik már nem voltak) felkeresi és agyonveri. Felhánytorgatta, hogy mennyi pénzzel tartozom neki, amiért elmentünk helyekre, amiért néha ő vett meg dolgokat, amiért voltak közös dolgaink. Hazamentem a szüleimhez. Visszahozott mindent, amit valaha kapott tőlem, de nem vitte magával, amit tőle kaptam. Ez eltartott egy hónapig. Könyörgött, mondta mennyire rossz neki nélkülem, mennyire fáj neki, hogy nem vagyok vele, blablabla. Apukám azt mondta, hogy ezen a fiún kívül mást nem akar meglátni nálunk. A srác megfenyegetett azzal, hogy felakasztja magát, ha nem mehet vissza hozzám. Csalogatott, hogy ő megváltozik értem, hogy minden jobb lesz, hogy ő mikor ott hagytam meg akarta kérni a kezem, blablabla, hogy a szüleink és örülnének neki, stbstbstb. Hülye voltam, belementem, tudtam hogy sose szabadulhat meg tőle ígyse úgyse. Látszólag jó volt minden, szokásává vált a telefonomban turkálni órákig, hogy "lebuktasson". De eltűrtem, csak hogy lenyugodjon végre. Egy idő után abbahagyta. Sokszor volt, hogy veszekedett velem bizonyos dolgok miatt. Volt hogy már nem bírtam tovább és sírtam. Ilyenkor mindig azt mondta, na megint mi történt veled, ki bántott meg, blablabla. Terelte a bántásokat másokra, hogy ő biztos sose bántott meg.

Telt az idő, találtam munkát, végre elszakadtam tőle kicsit. Amikor messzebb volt olyan volt, mintha jobb lenne az egész helyzet, végre fellélegeztem, sokat javult a kapcsolatunk. Jött egy időszak munka nélkül. Gondolkodtam mit tegyek, volt vagy 100 heky, ahova beadtam a jelentkezésem. Eltelt másfél hónap, majd egy helyre elhelyezkedtem. Minden jó volt. Volt ott egy srác, akivel megismerkedtem, beszélgettünk barátilag, majd kiderült ő mást akar, meg szakítottam vele a kapcsolatot, de együtt dolgoztunk. Volt egy lányos összejövetel, ahol csak lányok voltunk. Ott is csak hívovatott a drágám, szégyelltem magam a lányok előtt. Eszembejutott a srác, akivel táncoltam, aki a legjobb barátom volt. Hiába nem beszéltünk sok ideje, tudtam hogy ő mindig a legjobb barátom marad. Felvázoltam a kedves páromnak, hogy mivel a legjobb barátomtól van szó és mivel ő szigorúan csak barát én akkor is fogok vele beszélgetni, ha tetszik neki, ha nem. Tudtam, hogy akkor épp utál, és legszívesebben kitekerné a nyakam, de olyan jó érzés volt a képébe mondani, hogy nem tudom azt kifejezni. Így is lett, írtam a srácnak. Beszélgettünk, mint máskor is. Persze mikor hazamentünk turkált a telefonomban a kedves drágaság.. Észrevette, jött a java, hogy széttöri a telefonomat, hogy eltöri a kezem, hogy takarodjak el, ha nem tudom megállni, hogy legyen fiúbarátom. Sírtam, mert már annyiszor bántott, annyira kimerültem érzelmileg, elüresedtem teljesen. Fejemhez vágta, hogy a srác biztos fontosabb, mint ő, hogy vele többet fogok beszélni, meg hogy az elején én sem hagytam a legjobb barátnőivek beszélni. Lemondtam neki, hogy ők meg akarták magukat d**atni vele, de a srác szigorúan csak barát. Azt mondta, hogy ha meglátja, hogy folyton a telefont nézem, akkor széttöri azt. Ez olyan volt, mint egy beletörődés, mint "Oké, de akkor nem mindig csak vele beszélsz."

Nem beszéltem a sráccal pár napja, de a kedves drágaság megint a telefonomban turkál, mintha mániája lenne, hogy letudjon buktatni. Tisztára megszállott.

Azon gondolkodom, hogy szakítok. De tudom, hogy megint az lenne, hogy biztos találtam nála jobbat és tudom hogy zsarolna a pénzel, amit nyaralásra vagy ajándékra költött. Nem képes beismerni, hogy nem tökéletes. Én sem vagyok az, sőt... Nem tudom mit tegyek.

Hogyan vessek véget ennek vagy hogy javítsak rajta, ha még lehet?