Van ebből kiút? Bővebben lent 26/L

sziasztok 26 éves lány vagyok és egyszerűen nem tudom, hogyan tehetném túl magam az exemen, akit életem párjának hittem. Egy évig voltunk mindössze együtt, előtte nem ismertük egymást, nagyon hamar összejöttünk, aztán ugyanilyen hirtelen ki is tett a kapcsolatból. Azt mondta, soha nem érezte irántam azt a bizonyos pluszt, talán még az elején igen, de rájött, hogy már nem is fogja. Előttem volt egy 5 éves kapcsolata, akibe szintén nem volt szerelmes. Most visszahallottam, hogy a volt barátnője lecsapott rá, és állítólag megint alakul köztük valami. Hozzátenném, engem nem ismert előtte, az előttem lévő lánnyal viszont gyerekkoruk óta ismerik egymást. Nekem azt mondta, hogy vele se tudná elképzelni, de ennek ellentmond, ha megint öszejön vele. Akárhányszor elemzem,nem tudom, hol rontottam el. Tény, hogy nagyon odáig voltam érte, és szerettem volna, ha ő is ugyanígy érez. Azt mondta, hogy kedvel és fontos vagyok neki, én montam, ez szerintem nem elég egy kapcsolathoz. Azt mondta, elég kell legyen. Ez még az elején volt, kb 2-3 hónaposak voltunk akkor. A lényeg, hogy a szakításnak már lassan két hónapja, és totálisan a padlón vagyok. Nem hív, nem ír, nem keres, de mondta, hogy nem is fog. Azt hittem jobb lesz, azt hittem erre már összeszedem magam, de inkább csak most tudatosul, hogy vége, és nem tudom felfogni. Hiába tudja az agyam, egy részem még kiabálja, hogy nem, nem hiszem el. A munkám még úgy ahogy egybetart,van, hogy rámtör a sírásroham, ilyenkor a vécére megyek és kibőgöm magam, de úgy érzem, csak mennek a napok, én meg egyre mélyebbre süllyedek. Barátnőzök, sportolok, olvasok, de mindent pótcselekvésnek érzek. Nem hiszem, hogy valaha képes lennék mást ennyire szeretni és tisztelni,mint őt. Tapasztalatok, aki már járt így, hogyan lett túl rajta? Mit tehetnék? Félek, hogy belebolondulok.