Hogy kérdezzem meg a párom, mit szeretne tőlem (28N)?

Szia 55! Nagyon kedves vagy! Sok idő eltelt azóta, meg volt sok rágódás is, de összességében sikerült megbeszélni, hogy egyrészt, hova menjünk jövőre nyaralni, másrészt, hogy kb. jövő januártól együtt is laknánk, mert épp munkahelyváltásban vagyok és 3 hónapig fizetésem sem lesz, a megtakarításomból élek. Ez most így akkor hirtelen nem kivitelezhető, mert sok a cuccom amúgy is, nála meg nincs elég szekrény, ezt még be kell szerezni, meg kitalálnom, mi marad dobozban, szóval logisztika lesz még vele...

a jövőbeli terveink egész hasonlók, utazgatni szeretnénk még, egy pár évig biztos nem akarunk gyereket, később meg kutya-macskával-gyerekkel inkább családi házban élnénk. AZ sem baj, ha az árak miatt ez még 10 évig nem lenne opció, szóval én nem hajtom őt sem, mint a tatár, bár kb. azonos lesz a havi bevételünk ha sikerül a mostani életpályám, szóval nem várok tőle se többet, mint magamtól.

Sok mindenben nem hasonlítunk. ez nem feltétlen baj, csak őt elég nehéz kimozgatni a komfortzónájából és nem szívesen megy velem bizonyos programokra, hát elmegyek magam, eddig is mentem, és szabadon enged, egyáltalán nem zavarja, meg nem az a túlféltő plusz féltékeny típus, ami nagyon jó. Barátnőim szerint ez viszont nagyon nem oké, azért valami kompromisszum kéne ebben, mert én az ő általa kitalált programok mindegyikén ott szoktam lenni és visszafelé ez nem működik, meg hogy uncsi lesz ez így, ennél jobbat érdemlek, több közös programot... miért olyan furcsa az embereknek, ha valaki nem kapcsolatfüggő és végtére is mindenki egyedül van a saját személyiségével, meg egyedül él a hobbijainak. Hasznos lenne ugyan, de biztos nem járnék kondiba heti 3x, elkísértem párszor, látta rajtam, mennyire nem komfortos ez nekem és utána nem is erőltette. Inkább elmegyek egy latintáncórára mint az. XD

Az érzelmeivel hadilábon áll, nem is nagyon beszél róluk, de kimutatja máshogy, az elején is ilyen volt, de azért tud fejlődni. Nincs kétségem afelől, hogy szeret, meg akarja ezt a közös életet is, legalább megpróbálni, de nyilván pár hónap kevés lett volna ezt eldönteni. Ő azon is kiakadt, hogy 2 barátja hosszú évek után is külön élnek, szerinte ez sem állapot. Ugyanakkor őszinte volt, hogy szerinte a férfiak lusta és egyszerű lények, akiket néha rugdosni kell, főleg, ha olyasmiről van szó, mint az élet nagy lépései, szerinte ebben a lányok jobbak, hogy mi hozzuk fel ezeket, meg pl: gyerek is jó esetben akkor lesz, amikor a nő eldönti, hogy szeretne szülni.

Az egyszer biztos, hogy folyamatos dolgozni kell a kapcsolatokon, nem erőltetetten, de bele kell tenni a munkát.

57 nem tudom, hogy az alapkérdésre reagálsz-e csak.

Elvisz amúgy, csak nem minden héten, mert nincs ideje és energiája sem nagyon. Leginkább étterembe szeret vinni, meg ha a haverjai szerveznek valamit oda megyünk, meg moziba, ahol szinte mindig én választok filmet. Most is a nyár közepén megbetegedett, mert nagyon stresszes neki most a melóban. De már kérdezgette mi legyen a szülinapomon, mit akarok, mit találjunk ki és szervezzünk meg. Ez, mint kiderült, csak az én gyerekkoromban volt alap, hogy minden hétvégén mentünk valahova kirándulni otthonról családostul, vannak ilyen emberek, akik nem szeretnek nagyon menni sem. Ő ilyen, ebben nagyon eltérünk. Egyedül is megyek, ha akarok. tudja, hogy nekem erre igényem van, neki nincs, emiatt nem is akar jönni.