Kinek van igaza?

Ez alapján a barátnődnek már pattanásig feszültek az idegei, te meg kettészakadsz apád és a csajod között.

Írtad korábban, hogy van privát szférátok, mert apukád nem szól bele a dolgaitokba, de ez nem számít, a puszta jelenléte miatt a barátnőd nem tudja teljesen elengedni magát, és az ideg csak gyűlik benne. Lehet apukád a világ legkedvesebb embere, de egy párkapcsolatban, akkor is csak két ember vesz részt, nem 2+1.

19-es vagyok, jól le lettem pontozva 😅 nem tudom kinek szúrta a szemét, hogy vádaskodás nélkül szimplán csak szerettem volna a másik oldalt megmutatni. Ráadásul egy saját történetet osztottam meg, és nem azt mondtam, hogy a kettő 100%ban hasonlít, csak hogy van ilyen is. És azt is írtam, hogy talán csak nem illenek össze - ez olyan rossz tanács? Biztos jobb az, amikor egyetlen sztoriból, csak az egyik fél nézőpontja alapján már démonizáljuk a főszereplőt, nem? 😳

Barátnőd jelenleg nem viselkedik racionálisan, ettől függetlenül kérdezted már tőle, hogy őt mi is zavarja pontosan? Ültetek már le beszélgetni? Próbáltad őt is megérteni? Nagyon azt érzem, hogy megkérdőjelezhetetlenül azt gondolod, hogy te mindent jól csinálsz, de lehet hogy a barátnődben már annyi frusztráltság és feszültség van, hogy minden apróságra ugrik. Lehet, próbálta is kommunikálni, de úgy érzi, nem hallod őt. Ilyenkor van egy kapcsolatban hetente veszekedés. Ha csak idejöttél visszaigazolást kapni, hogy a párod egy hisztis liba, akkor ezt már megkaptad. De ha valóban szeretnéd megoldani a helyzetet, akkor leülsz vele mint férfi és őszintén beszéltek. Nem a felszínről, hanem érzésekről. És érezteted vele, hogy nem ítélkezni szeretnél, nem rákontrázni, hanem MEGÉRTENI őt. Ha ezzel érzelmi biztonságot tudsz teremteni, akkor meg fog nyílni, és ugyanilyen nyitottsággal látja majd a te oldaladat is. És ahogy a 22-es írta, a válaszod alapján a privátszférára, te valóban másképp gondolkodsz ezzel kapcsolatban. Nem a harmadik fél személyiségén múlik, hogy egy komoly kapcsolatban hány ember él egy helyen,és hogy ez egy idő után gondokat tud okozni. Ha ezt nem tudod megérteni, akkor barátnőd is egyre jobban elsárkányosodik. Nekem ez nem férne bele hosszútávon ... És ez nem önzőség. Én nem ilyen életet képzeltem magamnak (újra kiemelem a varázs szót: hosszútávon, mert persze az életben lehetnek váratlan helyzetek, amiket egy támogató kapcsolatban együtt kell megoldani). De köztem és a párod között az a különbség, hogy én nem szívnám a véred és az életenergiádat, hanem amikor érzékelném, hogy nem vagyok már boldog és ez nem fog változni, akkor szakítanék.

Nem látunk bele a mindennapjaidba, ezért én abból tudok csak kiindulni amit Te leírsz. Én azt szűröm le, hogy az apukád nem a nyakatokon lóg egész nap, hogy ne lehetne magánéletetek. Lehet tévedek.

Viszont a baránődnek valamiért ezt nehéz elfogadni és emiatt már egy szék megvásárlásából is veszekedés lesz, holott le meglehetett volna beszelni nyugodtan azt is amit kesobb felvetettél, hogy nem akkor mikor mondjuk programot szervezne. Betervezi egyebkent akkorra hogy reggel 8-tól mentek valahová vagy csak dobálózik ezzel hogy ellesz rontva az egész nap? Már mindenben a szálkát keresi és ez nagyon nem jó. Nem mondom, hogy szakítani kéne, de szerintem mindkettőtök részéről működnie kellene a kompromisszumnak. Eleve azt sem értem, ha mondjuk reggek elmennél szeket vásárolni, addig mondjuk ő megfőzne-ez csak egy példa. Nyilvan engem is zavarna ha tenyleg ellenne rontva allandoan valamivel a szabadnapunk, de ha realisan nezem, az én párom is elmegy a nagyapjaekhoz segiteni valamit, mig en takaritok vagy az ebedet keszitem elo es semmi gond nincs. Addig jó míg a szeretteink velünk vannak, akár rólam akár róla van szó.

Nem vagyunk egyformák, részemről egyaltalan nem lenne gond, hogy egy idos mozgasserult bácsi velunk lakjon, aki a párom apukája. Megint más, ha már a nagymama is vagy a szülők. Lehet túl érzékeny vagyok, de a szivem megszakad hogy egyedul hagyná az idos apukádat. De valószínű ő mást szeretne, ezt a szemszogot nehéz látni annak aki nem ilyen.

Egyként mekkora a lakás? Elfertek kenyelmesen? A tiétek?

Mert azért az is meggondolandó, hogy amennyiben van lehetősegetek sajátban maradni, az albérlet viszi a pénzt és sosem lesz a tiétek. De ez megint az én gondolatmenetem, elfogadom ha valaki nem igy látja vagy ha például valaki nem akar a szulok nyakan lenni, elmegy alberletbe. En is ezt tenném ha nem lenne kulon saját lakásunk. Erről beszeljetek, hogy mit érdemes lépni. Feltéve ha ilyen kulonbozosegekkel biztosan egyutt akartok maradni.

Én értem amit 26 is ír, de ugye aláírod, hogy egyszer ő is kerülhet ilyen helyzetbe? Vagy fogja és másnap berakja a segítségre szoruló szüleit egy otthonba? Ha gond van a gyerekükkel, beadja otthonba? Mert ez is sokat elárul az emberről...sajnos.

A lány tudta, mikor beköltözött, hogy 3an lesznek. Volt választási lehetősége. Persze én nem családalapítás előtt állok igy könnyen beszélek, de ezerszer inkább választanék egy ilyen törődő párt, mint egy seggfejet aki idővel leszar...