Megmondtam a barátnőmnek, hogy ha a műtét mellett dönt, akkor nem fogom ápolgatni utána. Ez nagyon csúnya dolog?

10: Tévedsz. Utána ő próbálkozott többször, hogy kezdjük újra, de én már nem akartam. Akivel meg most van... hát, kompromisszum. Nem volt jobb. Folyamatos veszekedés, stb.

De mindegy, kifröcsöghetted magad ismeretlenül, és oszthattad az észt, tökmindegy hogy igaz-e, de legalább jól szórakoztál. :D

Mentálisan komolyan beteg. Ráadásul kvázi hazugságnak veszi, hogy te azt mondod, hogy neked most, így tetszik. Ez valahol bizalmi probléma is. Eleve azt feltételezi, hogy (ebben legalábbis) hazudsz. Ez alapjaiban ássa alá egy kapcsolat alapjait. Én legalábbis elvárom, hogy az az ember, akivel a legnagyobbnak kellene, hogy legyen a bizalom, az ne feltételezze azt, hogy hazudok.

Egyébként is irritáló ez az "én akkor is jobban tudom, hogy te mit gondolsz" dolog. Ez már önmagában elgondolkoztat, hogy érdemes-e folytatni? Persze, nyilván tennék lépéseket azért, hogy rendbehozzuk a kapcsolatot, de ha nem sikerült változtatni, akkor hagynám a francba az egészet. Egyrészt: pont azért, mert hosszabb távon nem tudnám a társamnak tekinteni azt, aki azt feltételezi, hogy nem vagyok őszinte (=nem bízik bennem, a bizalom meg nekem kulcsfontosságú), másrészt meg a fene tudja, hogy ezek után legközelebb mikor, és miről fogja azt gondolni, hogy én hazudok, és ő tudja, hogy "igazából" én mit gondolok?

Az meg már csak "ráadás", hogy nagyon taszít ez a fajta "szabassuk át magunkat" hozzáállás. Nyilván nem arról van szó, amikor valami orvosilag indokolt, az ellen egy rossz szót sem szólnék. De az ilyen mentális alapú szabászatoktól a hátamon feláll a szőr. Főleg, amikor még azt is rám/rád akarná fogni ("tudom, hogy úgy jobban tetszenék"). Hát köszönöm, nem. Nekem ez nem férne bele, és azért ne legyünk benne biztosak, hogy ennyinél megállna. Az ilyenek többsége utána sem lesz elégedett magával, és nem ritka az sem, hogy ezek után jönnek az újabb és újabb műtétek.

Ha pedig valaki azzal hozakodna elő, hogy "de hát beteg, akkor miért nem állok mellette?" Nos: én mellette állnék. A betegsége kezelésében. Ha kell, pszichológushoz is elvinném, és mindent megtennék azért, hogy megmutassam, hogy ő mennyire tökéletes úgy, ahogy van, és nekem mindene teljes mértékben tetszik. De abban nem asszisztálnék, hogy olyanná tegye magát, ami taszít, és abban sem, hogy ne vegyen emberszámba. Azt meg hadd legyen már jogom eldönteni, hogy akarok-e olyasvalakivel járni, akinél nincs meg a bizalom, és aki direkt olyanná akarja változtatni magát, amiről tudja, hogy taszít.

#12 "Viszont nekem az a véleményem, hogy a saját testemmel azt teszek amit csak akarok, mert az enyém."

Teljes mértékben igazad van!

De a másik félnek meg jogában áll eldönteni, hogy mi az, ami taszítja, és mi az, ami vonzza. Ha ez a két fél között egymással szöges ellentétben áll, akkor lehet, hogy azt nem kéne erőltetni. Van, hogy két ember egyszerűen nem illik össze. Külön kell folytatni, és így mindkettejüknek lesz lehetősége olyat találni, aki nem csak úgy ímmel-ámmal felel meg, hanem akivel tökéletes az összhang.

"én nagyon undorodom ezektől a szilikonciciktől. Nekem így tetszik a barátnőm, ahogy van, nagyon bejön a tenyerébe illő cicije, nem szeretnék helyett egy műanyagot fogdosni..."

Ezt így már mondtad neki?