Tényleg baromi nagy kérés, hogy most az egyszer ne adja haza a pénzt, mert állatorvosra kéne?

Akkor már leírom az egész anyagi helyzetet, úgyis lesz, aki bántani akar, oly mindegy már.

Albérletben élünk, ő fizeti a bérleti díjat, ami 200 000 ft. Szóval az ő fizetése ezennel el is tűnt. A rezsit, kaját, egyéb kiadásokat tulajdonképpen így kimondhatjuk, hogy én fizetem.

Csak jön a következő bibi: Közös bankszámlánk van, és iszonyú balhé van, ha úgy költök onnan valamit, hogy nem volt megbeszélve. Az az indoka, hogy vásárlásmániás vagyok, mert van 8 pár cipőm és 20 üveg parfümöm. Ezek nagy része az összeköltözés előtt is megvolt.

Azt sem támogatja, hogy munkahelyet váltsak, mert ha nagyobb lesz a fizetésem, akkor megint elkap majd az őrület, hogy minden vackot vegyek, és egyre inkább majd azt gondolom, hogy nekem minden jár.

Én kitaláltam, hogy takarítsunk meg, szóval egy ideje havi 100 ezer ft-ért vesz állampapírt, ami teljesen csak az ő nevén van.

Szóval nem egyszerű, igazából azért sem lépek le, mert akkor elveszne gyakorlatilag mindenem, és előadná mindenkinek, hogy én vagyok az aranyásó, betegesen költekező, aki a semmire akarja őt kifosztani, aki fogja a pénzt és annyira jótét lélek, hogy támogatja a szüleit, és magára nem költ semmit, mert őt nem érdekli a divat, rongyrázás.

A macskám meg nekem nemcsak egy macska, de nyugodtan rúgjatok belém ezért is, nem fog változni úgysem. Nem úgy működik, hogy hagyom meghalni, aztáb hozok egy újat.