Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem birom már az anyaságot a betegsèg fóbiám miatt. Normális ha így viselkedik a párom?
Mióta van gyerek betegsèg fóbiám lett, rettegek amikor beteg, nem tudom ellátni, ès menekülèsi èrzèswm van, hogy vègleg elakarok menni megszabadulni ettől.
Fèrjem tudja ezt.
Amikor beteg a gyerek megkèrem vegyek ki pár napra táppènzt, hogy segítsen ellátni a gyereket mert nem birom, de erre az a válasz, hogy táppènzből nem èlünk meg, várják a munkahelyèn dolga van, ès èn itthon vagyok egèsz nap minek legyen ő is itthon.
Sajnos a pstichológus nem tudott segíteni a fóbiámon. Èn nem birom 6 ève legyőzni. Inkább szeretnèk már elválni mert beleőrülök ebbe.
Fèrjem fèl kirugják a táppènz alatt, ès hogy mit szólnak bent, hogy èn itthon vagyok ès ő is táppènzre jön.
Nem látok mást mint vagy találni vègre egy munkát ès ilyenkor odamenekülök, vagy elköltözök mert ez nem èlet így.
Nincs senki segítsègünk, babysitterre 2000.-/óra díjra meg nincs sajnos pènzünk.
Kérdező, én hányásfóbiával vállaltam anno gyereket, és fél évesen refluxos lett, heti többször hányt, 1 éves kora körül kinőtte (csecsemőkori reflux). Sokat javult a fóbiám, kicsiként én maradtam vele itthon, eszembe se jutott, hogy az apuka vegyen ki ezért szabit/menjen táppénzre, vagy mondjuk a gyerek összehányja magát a nap közepén, akkor otthagyom, rázárom a szobaajtót, és majd letisztázza apuka, ha hazaért… Ovisként olyan hányós betegsége is volt, hogy még nem is végeztem mondjuk az összerondított szőnyeg tisztításával, már jött a következő adag az ágyneműre, pedig tál is volt bent. És a gyerek is persze csupa trutyi, sír is, vigasztald, tisztázd le, vagy az ágyneművel/szőnyeggel foglalkozz… Nem egyszerű, de nálam a sokkterápia működött, persze, sok év elteltével is azt mondom, inkább a nem súlyosak közül bármi más jöjjön, csak ne hányás.
Nagyon érzéketlenül írsz, és nem tudom megérteni. Addig kéne menni, amíg nem találsz megoldást, de te láthatóan nem szereted a gyereked, itt gyökerezik az egész, csak egy nyűgnek tartod, nem is akartad. Remélem, hogy csak trollkérdés, az egy fokkal jobb lenne…
Igen megbántam az anyaságot nagyon, ès nem csinálnám már. De a sok fóbia miatt jutottam el erre a szintre az èvek alatt.
Egyszerűen nem akarok anya lenni nem akarok senki rabszolgája tovább lenni. Besokkalltam munden szempontból ès elegem van.
Úgy akarok èlni mint anno. Nyugisan, felelőssègmentes ès oda menni akkor amikor akarok senkivel ehhez nem egyeztetve. Vagyis mint az átlag gyerekmentes ember.
Pszichológushoz azèrt is mentem, mert nem tudom azt sem feldolgozni, hogy elcsesztem az èletem feladtam a függetlensègem. Engem nem kárpótol a gyerek ezèrt. Inkább bánom, hogy engem választott anno. Lettem volna meddő inkább azt a terhet viselnèm el mint ezt.
De akkor mi a kérdés? Senki nem tiltja, hogy lelépj. Még ma csomagolj, visza se nézz, ennyi. Előtted már millióan megcsinálták, rengeteg gyerek nő fel úgy, hogy az egyik szülője felé se bagózik, nincs ebben semmi különös.
A gyakoris nyafogástól még senkinek nem oldódott meg az élete.
Szegény ferjed és gyereked
Inkább tényleg valj el,menj el és vissza se nézz.
Hagyd elni őket egyedül inkább.
Endokrinológiailag kivizsgáltattad magad? Azért kérdezem, mert a pszichológust írtad, ezt nem. ha nem volt endokrin kivizsgálás, akkor azzal kezdenék a helyedben, mert lehet valami hormonális probléma a háttérben, kibillenthetett valamit a terhesség a normális hormonális egyensúlyból, és akkor egyszerűen nem tehetsz róla, de előbb ezt kell kezelni, utána jöhet a pszichológia.
Másik kérdés: akartad te egyáltalán ezt a gyereket?
Vajon az a gyerek mit él át nap mint nap otthon.?
Biztos vagyok benne,hogy érzi,hogy az anyja a háta közepére sem kívánja őt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!