Amikor egy diplomás tőzsdeguru agymen nem érti amit logikailag levezetek neki, es elutasítja, vegyem ugy hogy mégis hülye? Vagy rugalmatlan? Vagy nem tanulékony befogadó új ismeretekre?

Hogy lehetne valami olyanról vitázni, ami technikailag mérhetetlen, megfoghatatlan, gyakolratilag nem létező dolog?

De,akkor tessék.

Amennyiben elfogadjuk a másik létsíkot, logikus, hogy ami odaát van, az érzékel minket. Nevezheted, aminek akarod, de nem vak és siket. Persze, feltételezve, hogy létezik.

Azt, amit a lélek érzékel a túloldalon, vagy a köztes állapotban, a klinikai halál pillanatában, azt később az agy igyekszik dekódolni és abból születik a képi élmény, emlék.

Így megfelel?

Én speciel nem hiszek ebben, úgyhogy ne nyissunk teológiai vitát a lélek létezéséről.

A hit nem megmagyarázható, az egy érzés, egyfajta bizonyosság. Pont ezért nem lehet észérvekkel támadni, vagy védeni. Illetve lehet, csak felesleges és parttalan vitát szül. Valószínűleg a párod még soha nem gondolkozott ezen, hiszen számára evidencia a hite. Ezért nem voltak kész érvei. Ezen biztos nem akadnék fenn.

#13:

Most írtam le, hogy talán nem érsz te neki annyit, hogy magyarázatot adjon!

Míg te totál felideskedtél rajta, annyira, hogy itt hordod le az ő elméje tök nyugodt és nem fogja a lelkét se veled "bepiszkítani" úgymond.

Én ugyanezt tenném, medő vitába nem folynék bele olyan emberrel, aki úgyse hisz benne.

Két teljesen más aspektusról beszéltek.

Ő hisz valamiben, amit a tudomány jelenlegi állása szerint sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehet. Én is inkább annak a pártján vagyok, hogy ez csak egy hallucináció, de vannak olyan sztorik, amik erre rácáfolnak, szóval passzolom.

"En erre azt mondtam neki, egy logikai érv: a lélek nem lehet, mivel ez vizuális tapasztalás, ami az emberi szem és a fényvisszaverődés által egy tudatos tapasztalás az agyi értéshez, azaz tudati sík, nem lehet lelki."

Az ezzel foglalkozó szakirodalom szerint a tudat nincs a testhez kötve és kiterjeszthető a test határain kívülre. Mindemellett nem csak arról vannak emlékképeink, amit érzékszervileg megtapasztaltunk, különben nem tudnánk álmodni, hallucinálni, nem lennének látomásaink, optikai csalódások, szemtanú-hatás. Az agy képes maga is olyan jelet generálni, ami az adott érzékszervi bemenetből érkezik, anélkül, hogy onnan érkezne. Konyhanyelven, az agyi feldolgozás magasabb szintjein a látószervi infó sok más agyterület bemenetével keveredik és hat egymásra, abból születik egy valamilyen emlékkép. Ha ebbe a szigorúan biológiai keretbe beleszuszakoljuk a lelket, akkor igen, simán lehet, hogy a lélek tapasztalásai indukálnak egy ilyen neurális mintázatot. Teoretikusan simán benne van a pakliban, hogy a lélek egy olyan entitás, ami képes kiváltani akciós potenciálhoz szükséges energiát (és ezzel egy egyedi mintázatot a neuronok tüzelésében) és ez máshol nem érhető tetten. De ebben én sem hiszek.

Egyébként ha fáradt vagyok és valaki tovább fáraszt, én is úgy válaszolok, mint egy paraszt, akkor is, ha jobb napjaimon bele tudnék menni kulturáltan az eszmecserébe. Vannak emberek, akik le tudtak már annyira fárasztani azzal, hogy mindenbe beleálltak és minden áron ellenérveket akartak belőlem kiprovokálni mindenféle említésre sem méltó téma kapcsán, hogy elküldtem őket a vérbe.

Mert erről nem lehet építő jellegű vitát folytatni. Nem ő az értetlen, hanem te. Nincs érve, mert a hit nem a logikán alapszik. Neked sincs érved igazán, csak hajtogatod, hogy látóideg.

Mint írtam, a lélek nem fizikai létező, de érzékelnie kell, különben vakon, némán, süketen vegetálna? Hihetnénk akár ezt is, de aki kicsit is olvasott már bármilyen hitről, tudja, hogy nem ez az általános vélekedés. Tehát, leszögezhetjük, hogy a lélek érzékel. Amennyiben visszatér a testbe, ezt a "tudást", lenyomatot, amit felfogott, amíg testen kívül volt, viszi magával és az agy feldolgozza. A könyvek történéseit se látod, mikor olvasol, mégis képekben marad meg az emlékezetben, nem folyószövegként (már persze, akinek kellően fejlett a belső képalkotó képessége) ezért nem jó a filmet megnézni a könyv elolvasása után. Mert a kettő ütni fogja egymást.

Tehát, az agy képes képeket gyártani, nem képekben jövő információk feldolgozására. Innentől, a lélek által közvetített infó lazán átalakulhat képpé az agy értelmezési folyamata során. Máris működik a dolog a csodás látóideg nélkül is.

De élő vitánál, főleg, ha így kötöd az ebet a karóhoz, egy elég labilis érv mentén, biztos, hogy én is lerendezlek annyival, hogy nem és kész.

Erről nem kell és nem lehet vitatkozni. A másik hitét egyszerűen tiszteleben kell tartani.