Nem egyeznek a terveink. Ez hosszútávon mennyire hat ki egy egyébként kiegyensúlyozott kapcsolatra?

Sziasztok! Elég nehéz helyzetbe kerültem. Lassan 7 éves kapcsolatról van szó. Mindennél jobban szeretem, és eddig nagyon kiegyensúlyozott volt a kapcsolatunk. Szakítani nem szeretnék.

Szóval a szitu: 18 éves voltam, amikor megismerkedtünk, ő 8 évvel idősebb, pont ezért fel sem merült bennem, hogy mire odáig jutok, hogy gyereket szeretnék, ő nem áll majd készen.

Természetesen beszélgettünk erről, és azt mondta, diploma után pár hónapot éljünk együtt eljegyzés előtt, dolgozzak egy évet, és majd utána lehet szó gyerekről.

Most viszont már 3. éve dolgozok, és nemhogy a gyerek nincs kilátásban, de még lánykérés sem volt. 2 éve élünk együtt.

Próbáltam erről beszélni vele az elmúlt hónapokban, de nem jutottunk dülőre. Azt mondta, azt sem tudja, 3 év mulva akar-e gyereket, és az eljegyzés témát ha felhozom, hárít.

Többször is vitatkoztunk emiatt. Mond igazságokat is, mert ilyen ingatlanárak mellett nehéz házat venni, és arról is volt szó a kapcsolatunk során, hogy ő akkor szeretne eljegyezni, amikor már kilátásban lesz ház is. Nem hisz ebben a több évig jegyben járásban, neki akkor számít igazi eljegyzésnek, amikor már tényleg látni a fényt az alagút végén. Ellenben számomra ez egy gesztus, kifejezné vele, hogy velem szeretné leélni az életét. Nehéz, de mivel ezt tisztáztuk már a kapcsolatunk elején, el tudom engedni.

Viszont nagyon megijesztett az, amit a gyerekvállalásról mondott, és elkeseredett vagyok amiatt is, hogy a gazdasági válság miatt borultak a céljaim. Nehezen érint, de azt veszem észre, hogy őt nem annyira. Nagyon sokat dolgozik, ezért szerintem arról van szó, hogy nekem több időm van agyalni, magamba szállni, stresszelni.

Ő nagyon maximalista, és neki előrebb van az, hogy legyen szép kertes ház, én viszont az első gyereknél ellennék egy panellakásban is, mert nekem meg az anyává válás élvez elsőbbséget. Pénzünk az szerencsére van annyi, hogy kényelmesen éljünk, megtakarításunk is van, nem arról van szó, hogy a semmire vállalnánk.

Úgy döntöttem, hogy kivárom, hogy úgy álljanak a csillagok, ahogy ő akarja, mert minden tervemnél előrébb való az, hogy a céljaimat vele szeretném elérni. Szóval arról van szó, hogy meglesz minden, amit szeretnék (valószínüleg), csak később, mint akartam. De nagyon nehéz, félek, hogy ki fogok borulni, és nem szeretném, hogy erre menjen rá a kapcsolatunk. Tulajdonképpen egy időzített bombának érzem magam. Volt valaki hasonló helyzetben? Mi lett a végkimenetel?

25/L 33/F