Miért születtem férfinak?

"Nem bírom megérteni akkor, hogy miről beszélsz. Sajnálom."

Személyiség fejlődésben SZINTET KELLENE LÉPNED. Ehhez évekig tartó fejlődés kell, de szerintem mondjuk erről szól az élet, hogy fejlődjünk. Például elhatározod, hogy saját magad javított változatává válsz. De ahhoz, hogy egyáltalán értsed, hogy miről beszélek, már alapból fejlődnöd kellene.

Fölteszek például egy kérdést: téged nem zavar, te nem tartod hibának, hogy ennyire könnyen triggerelhető vagy?

#84 voltam, az végén a kérdésben javítom magam:

nem hibának, hanem HIÁNYOSSÁGNAK. Szóval te nem érzed hiányosságnak, hogy ennyire könnyen ki lehet téged borítani?

"Nyilván nem előnyös az ilyen és nem szép dolog."

Itt nem ez a gond, hanem hogy GYEREKES, éretlen. Ezzel, hogy "nem előnyös" meg "nem szép", csak a felszínt karcolászod.

"De túlnymórészt a világ életemben inkább magamba zártam a dolgokat."

Igen, szóval ez egy butácska, leegyszerűsítő, két végletben gondolkodás, ilyen vagy-vagy.

Kezdj el megtanulni ÁRNYALTAN gondolkodni. Kezdj el megtanulni ELFOGULATLANNAK, SEMLEGESNEK lenni magaddal szemben, és abban is, ahogyan a külvilágot látod.

Ilyen lelki dolgokban azzal letudni a dolgokat, hogy "hát ilyen vagyok" nagyon kevés ön- és emberismeretre vall. Az ember nem egy statikus lény, folyamatosan változik. Mondhatni, nem egy kőbe vésett valami, hanem változó állapotok egymásutánisága. Azzal, hogy könnyen ki tudnak akasztani, azt jelzed a külvilág felé, hogy ezekre a SAJÁT változó állapotaidra (minden ember változik) neked alig van ráhatásod, csak úgy "történnek" veled a dolgok.

Nem érzed, hogy a körülmények vagy a múlt áldozatának lenni az emberi létezés egy alacsonyabb szintje?