Kezdeményezésre képtelen nők! Szoktatok rá gondolni, hogy ha férfinak születtek könnyen lehet, hogy még szűzek lennétek?

Nem. Ha férfinak születek, megfelelek a férfi, mint társadalmi nem szerepelvárásainak. Akkor cserébe nem sminkelnék, meg nem akarnék szoknyában járni, meg nem figyelnék arra, hogy hogy nevetek, hogy fogalmazok, nem borotválnám a lábam, mert az férfias. Most, hogy nő vagyok, nekem az a feladatom, hogy kedves legyek, bájos legyek, jelezzem szolidan a férfiak felé, hogy szabad a pálya és ne akarjam széttenni mindenkinek. Én tökéletesen tudok azonosulni a női szerepelvárásokkal, sőt, még babát is akarok majd. Nem, eltartani nem kell, de a modern női szerepnek ez nem is része.

Ez tudod olyan, hogy gyerekként az ember megtanulja a gyerekszerepet élni: elkészíti a háziját, nem felesel, megnézi a délutáni kis meséjét és kirángatja a tejfogait. Felnőttként pedig megtanul felnőtt lenni, eleinte tombolva, aztán félreteszi a vodkás üveget és a csapongást, megállapodik és felelősségteljes, felnőttként él, dolgozik, fizeti a számlákat, adózik.

A túlélés és a sikeresség feltétele az alkalmazkodás, babe. ;)

Nem értem az összefüggést.

Ha férfi lennék, kezdeményeznék. De nem vagyok férfi. Ilyen egyszerű.

Sokan ler@bancoznak egy nőt, aki kezdeményez.

Nem vagyok kezdeményezésre képtelen (szoktam is, általában visszautasítanak), és még szűz vagyok, na erre varrj gombot :D de én ezt nem úgy fogom fel, hogy jaj milyen rossz nekem. Élvezem az életet, és majd elveszítem azzal, akiben megbízom. Alakul most valami egy sráccal, talán majd vele ha eljön az ideje. De nem idegeskedek ezen.

22/n