Miért születtem férfinak?

"Csak azért írtam amit írtam, mert ki voltam akadva."

Szuper, de remélem, akkor felvállalod ennek következményeként azt is, hogy egy kellemetlen hangulatemberként fognak elkönyvelni, akit a többség inkább kerül, mert alapvetően egy energiavámpír, és nem veszi észre, ha túl sok.

"Hol becsültem le mások problémáit?"

Nem hol, hanem hogyan. Úgy, hogy nem vagy képes kihúzni a fejedet a s*ggedből.

"Tehát nem lehet valakinek rossz napja, nem akadhat ki, nem lehet szomorú?"

Amennyiben nem terhel ezzel kéretlenül másokat, nyugodtan lehet.

"Szóval akkor minden embernek tökéletesnek kellene lennie?"

Nem, csak nagyságrendekkel színvonalasabbnak nálad. Az, hogy neked ez már tökéletességnek tűnik, elég sokat elmond, hogy hol tartasz jelenleg érzelmi fejlettségedet tekintve. (Segítek: ultra infantilis / éretlen vagy, nem abban, ahogyan kifejezed magadat, hanem abban, AMIKET közölsz magadról.)

"Mert mindjárt dögöljön meg, meg buta, hülye, ostoba, nem él valós életet, mindent elront, senki nem szereti stb?"

Öööö... te valószínűleg nagyon rosszul tűröd a kritikát. Hányszor néztél már szembe a saját hibáiddal, úgy őszintén? Vagy mindig csak az áldozat (az élet, a körülmények, más, úgymond aljas emberek áldozatának) a szerepét játszottad? Ez volt a menekülés az elől, hogy belásd: nálad is vannak javítanivalók rendesen, méghozzá olyan dolgokban, amik eléggé mélyen gyökereznek benned?

"Bár ezt most feleslegesen írom, mert abból amit láttál belőlem valószínűleg nem ezt gondolod."

Ez ügyben (hogy ki mit lát belőled) nem utólag, hanem előre kell gondolkodni. Európai kultúrákban ez alap, már ne is haragudj.

"Ennyi telik tőlem, nem vagyunk egyformák."

Igen, magyarul, eszed ágában sincs nekifogni annak, hogy elkezdj magadon változtatni.