Nem éri meg szülni a mai férfiaknak?

Mi az, hogy a férfiaknak szülni? Normális embereknél ez közös döntés, mert mindketten szeretnék. Le kéne már szállni a férfiakról, ezt nőként mondom. Azért, mert van néhány görény, még nem kell általánosítani. Legalább annyi közöttünk is van.

N

23, közös döntés, együtt vállaljátok aztán a nő problémája marad, főleg, ha válás lesz a dologból. Én ezért is szülők majd úgy, hogy tudom egyedül maradhatok. Régóta együtt vagyok a párommal, jól ismerem, elvileg alkalmas az apaságra és vágyik is rá. De, mivel gyakorlatban még nem próbálta egyikünk sem, teljesen jogos feltevés, hogy nem fog neki tetszeni, olyankor pedig kiszámíthatatlan mi történik majd. Ahogy azt sem tudhatod belőlem mit hoz ki.

Egyáltalán nem földtől elrugaszkodott dolog előre kidolgozni egy vésztervet és eleve úgy és annyit vállalni, amit egyedül is bírni fogsz. Ez pedig annyit tesz, hogy "magadnak" szülsz.

A legtöbb, amit tehet a nő, hogy erősen reméli, hogy jó emberbe fektette a bizalmát és sajnos a férfi se tehet ennél többet. Mert ismeretlen a terep és szörnyen nehéz a feladat. Főleg az első években.

Akinek nem való gyerek, azzal a gyerek nem is járna jól.

Egyébként többségében nők nevelték ilyenné ezeket "a mai férfiakat". Szóval ha azért írtad ki, mert besikerült, akkor neveld majd más értékekre, mint családcentrikusság, empátia, felelősségvállalás, önállóság... Sajnos sok egyedülálló nő szinte a párjaként tekint a gyerekre és retteg elveszíteni a szeretetét... és kényelmes, önző embert farag így belőle, aki a párkapcsolatában is ezt várja el alanyi jogon, de adni vagy konfliktust kezelni nem tanul meg, csak arra sodródik mindig, amerre kényelmesebb és annyi a célja az életben, hogy jól érezze magát.

Abortuszról egyébként a nő dönt, nem valaki küldi. Apuka pedig akkor is kötelezhető gyerektartásra, ha nem akarja és lelép - csak hát akkor jogai is lesznek és beleszólhat.

26 valóban szomorú. Ez is vastagon benne van abban, hogy egyre kevesebben és egyre később vállalnak gyereket. Persze teljesen jogosan. Lutri az egész. Hogy azt már bele se keverje az ember, hogy mennyire megnőtt a problémás gyermekek száma, hiperaktivitás, adhd, figyelemzavar, autizmus, vagy legalábbis autisztikus jegyek, kevert spektrumzavar, stb. Ennek persze egy része a neveltetés, korai szocializáció, de szinte minden esetben ott van a veleszületett hajlam, vagy meglevő abnormalitás. A sérült gyermeket pedig végképp nehezen kezelik az emberek (már, ha lehet egyáltalán jól kezelni) és a kapcsolat jellemzően rámegy.

Ezt szerintem mind számításba kell venni, mert sajnos nagyon is benne van a pakliban.

Nagyon sok nő sajnos olyan kapcsolatba vállal gyereket, ahova eleve még csak belépni sem kellett volna, szóval emiatt nem lehet és nem is szabad csak a férfiakat hibáztatni. Szerintem kevés az a férfi, akivel minden rendben volt aztán a gyerek születése után változott meg teljesen, inkább az a jellemző, hogy korábban is megbízhatatlan volt és ez a gyerek születése után sem változott meg, maximum negatív irányba.

A másik fontos dolog. Én házasságon kívül például nem szeretnek szülni. Pontosan azért, mert ha házasságon kívül szülök és az apa nem veszi a nevére a gyereket, akkor nem lehet gyerek tartást követelni tőke, ha esetleg szakításra kerülne a sor. Ha azonban a férjem, és válunk, a gyermek a néven van, szóval nem tudja megúszni azt, hogy vállalja a felelősséget a saját gyermeke joleteert.

29-es!

Legalábbis a könyvekben így van leírva!:)