Mit szólnàtok hozzá ha ajándékozáskor ez történne?

"Ha ez így lenne, akkor megbeszélték volna a kapcsolat elején, hogy neki ne vegyen ajándékot a kérdező, mert ő úgy sem fog neki."

Ez csak abban az esetben igaz, ha a kérdező csávója tisztában van vele, hogy ő tudatosan eltér a társadalmi normáktól. Ebben az esetben célszerű ezt előre közölni, nyilván. Csakhogy szerintem erről szó sincsen.

"De kérdezem, ha engem megtanítottak az illendő viselkedésre(a családom, a családomon kívüli környezetem), akkor ezeket a jól kereső, nem lecsúszott embereket hogy hogy nem?"

Honnan tudjam? Nem is érdekel, mert nem az én dolgom. Ugyanakkor pont azt akarom elmondani, hogy a tisztelettudó viselkedés baromi relatív. Velem is és a párommal megesett, hogy elfelejtettünk egy családi eseményt a másikunk családjánál. Náluk ebből döbbenet és sértődés lett, nálunk két vicc és ment tovább az élet.

"Arra hivatkozol, hogy a kérdező feladata lenne a pasija viselkedését korrigálni.Miért is?"

A viselkedés korrigálása a csávó feladata. Csakhogy ő valószínűleg baromira nem tudja, hogy rosszul viselkedett. Ezügyben VISSZAJELZÉST ADNI, na EZ a kérdező feladata. Miért is? Mert őt zavarja ami történt. Ha engem zavarna, akkor én szólnék.

"Én felnőttként nem egy felnőtt gyereket akarok, akit nevelgetnem kell."

Jóisten, ezt mennyiszer hallom emberektől, és falnak megyek tőle. Miért nevelés az, hogy szólsz, ha valami zavar? Simán lehet, hogy abbahagyná, és lehetnétek boldogok mindketten, de helyette inkább jön ez a "felnőtt gyerek" szöveg. Legutóbb egy kollégám panaszkodott, mert szerinte a csapattársa kioktató. Mondtam, szóljon neki, erre ő: "elég nekem a feleségemet nevelni". Mondtam, oké, akkor hallgasd tovább, mert más nem fog szólni helyetted.

"Ha teszem azt elmegyek egy étterembe valakivel, aki úgy hívja a pincért, hogy megrángatja a ruháját mikor elmegy mellette, akkor nekem kéne megnevelnem és elmagyaráznom, hogy ez bunkóság?"

Nyilvánvalóan nem, de ez a párhuzam úgy áll meg ha az illető a te ruhádat rángatja, ebben az esetben nyilván szólsz neki. Nem őt neveled, hanem a saját határaidat véded meg. A te példádban a pincér feladata szólni, hogy ez neki nem jó így.

"A tini kor, amikor még nincs önálló, stabil kereseted, az teljesen más mint ez a helyzet."

Ez nem keresetről szól, ezt te is tudod. Az én példám is arra vonatkozott, hogy én nem találtam semmi kivetnivalót abban, ha pár nappal később köszöntöm meg. Lehet ettől engem barlanglakózni, de csak simán magamból indultam ki, mert engem sem zavart volna. Így különösképpen leforrázásként ért a családi reakció.

"Mondjuk már elfogadtam a dolgot. Nem akarok ezen veszekedni de őszintén először nagyon mérges voltam."

Pont az a baj ezzel az egésszel, hogy az emberek pontosan ebben a kettőben tudnak gondolkodni: beletörődésben és veszekedésben. Mindkettő egyformán rossz.