Mit szólnàtok hozzá ha ajándékozáskor ez történne?

#47, #48

Szerintem azzal senki nem vitatkozik, hogy a kérdező fickója bunkón viselkedett, csak éppen én személy szerint azt vallom, hogy a bunkóság egy állapot, amin lehet változtatni. Ahhoz, hogy változtassunk, ahhoz tudni kell az okát. A szeretetnyelv szöveg egy lehetséges ok.

Ha visszaemlékszem, időnként én mekkora segg voltam a feleségemmel, amikor huszonévesek voltunk... Aztán mindig rádöbbentem magamra, és változtattam. Nem rosszindulatból voltam olyan, csak még saját magamat sem értettem, nemhogy a páromat (ahogy fordítva ő sem).

Más szavakkal: te azt gondolod, hogy a kérdező csávója egyszerűen egy smucig f.sz. Lehet, hogy így van, de nem tudod. Lehet, egyszerűen csak magából indult ki, és baromi figyelmetlen volt. Ha az első eset áll fent, akkor a csávót ki kell rúgni és kész. Ha a második, akkor meg kell vele beszélni, hogy a kérdezőnek ez marhára szarul esett, mert neki fontos az ajándékozás.

Innentől a csávó döntése a dolog. Ha bocsánatot kér és változtat, akkor a kérdező és a fickó is boldog lesz, ami nem történt volna meg, ha nem ad neki egy esélyt. Ha meg nem él vele, akkor a kérdező nyugodt szívvel kirúghatja, tudván hogy ez a fickó nem mellé való.

55 Nagyon egyszerűen el lehet dönteni, hogy smucig-e a csávó, vagy nem.

Kérdező, magától sajnálja a pénzt a pasid?Ha nem, akkor adott a válasz.

Egyébként a kérdező kevesebből él, ő tudott rendes ajándékot venni.Ilyen dolgokat egy normális felnőttnek nem kell elmagyarázni, hogy honorálom más szép ajándékát, ha rám kerül a sor.Főleg, ha több a pénzem, mint annak, aki nekem normális ajándékot vett.Ezen nincs mit elmagyarázni, mentegetni.Aki magától ennyit nem ér fel ésszel felnőtt létére, annak nem való kapcsolat.

Annyi a helyzet, hogy a kérdező nem fontos a pasijának.Ha egy férfinek tetszik egy nő/szerelmes belé igazán, a nincsből is erőn felül ad, ez tény.Ez meg ennyire volt képes.

#56, nem is tudom, honnan kezdjem.

Eleve mindössze néhány indulatos sort olvastál egy ember által elkövetett hülyeségről, és ebből el is döntötted, hogy ő milyen ember, mondván "ez tény". Márpedig amit leírtál, abból semmi sem tény, minden a te - erősen szubjektív - véleményed.

Másrészt nem szeretem azt, amikor valaki fogja a számára természetes dolgokat, és kijelenti, hogy az az alap mindenkinek. Gyanítom a kérdező pasija pont ugyanezt csinálhatta: úgy gondolta, az ajándékozás nem fontos, így nem is vett ajándékot, mert neki ez volt a normalitás. Bármilyen hihetetlen, számodra is csak azért alap, hogy az ajándékot viszonozni kell, mert ezt tanultad.

Valahogy az sem akar megérkezni, hogy én nem mentegetem a csávót. Ez a fekete-fehér nézőpont az, ami miatt kiugranék az ablakon az emberektől. Ha nem mondom azt, hogy a csávó egy utolsó féreg, akkor azt mondom, hogy ártatlan, és fel kell menteni? Ne már! Én annyit mondtam, hogy a csávó VISELKEDÉSE volt rossz, amit korrigálni kell. Te azt, hogy a csávó rossz, és ki kell dobni.

Mondok egy példát a saját életemből. 18 évesen a barátnőmnek nem vittem ajándékot a születésnapja napján. Tudtam, mit akarok neki venni, de nem kaptam még meg a nyári munkás fizetésemet, gondoltam nem baj pár nap késés. Nyilván baj, de magamból indultam ki, és engem az sem zavart volna, ha a barátnőm egyáltalán nem vesz nekem ajándékot. Mosolyszünet, sírás lett belőle, a szülei azzal tömték a fejét, hogy nem szeretem, nem fontos nekem. Én meg baromira megsértődtem, hogy egy tévedés miatt azonnal elásnak.

Nyilván lehet mondani, hogy "dehát én vettem rendes ajándékot, csak később". Így van, de számomra a tanulság nem ez. Akkor nekem marha nehezemre esett megérteni, hogy miért van ekkora cirkusz egy ajándékból, ami a világ leglényegtelenebb dolga. Ha a csajom nem vett volna nekem semmit, csak meghúzza a fülemet és ad egy csókot, nekem oké lett volna ehhez képest náluk az egész család megdöbbent, hogy nem kapott a napján semmit. Más világ voltak, és ők is azt mondták, hogy nem vagyok normális.

Pedig csak annyira volt fontos nekem, hogy azóta el is vettem meg két gyereket nevelünk. Akkor meg majdnem szakítottunk, mert magamból indultam ki. Nem mondom, hogy a kérdező pasija nem egy bunkó paraszt, csak azt, hogy nem biztos, hogy az is marad. Az esélyt megérdemli a dolog szerintem. Legalább válaszokat kap a kérdező.

57 Ha ez így lenne, akkor megbeszélték volna a kapcsolat elején, hogy neki ne vegyen ajándékot a kérdező, mert ő úgy sem fog neki.

De kérdezem, ha engem megtanítottak az illendő viselkedésre(a családom, a családomon kívüli környezetem), akkor ezeket a jól kereső, nem lecsúszott embereket hogy hogy nem? Érdekes, más helyzetben tudnak viselkedni, csak épp azt nem tudják, hogy az ajándékot viszonozni illik.De ezt ugye nem is kéne megtanítani neki, magától értetődő lenne, ha fontos lenne neki a kérdező.