Mennyire zavarna titeket az, ha a párotok panaszkodna a munkájáról, ha meggyőződésetek lenne, hogy kissé túlzás, ahogy megéli a dolgokat?

Tudom, hogy itt nem egy versenyről van szó egy párkapcsolatban, hogy kinek jobb, vagy rosszabb, de gondolom minden embernek lenne olyan eset, hogy nehéz napok, vagy hetek után a párja problémázása lenne az utolsó, amit akarna hallgatni.

Adott az alábbi szituáció nálunk: én alkalmazott vagyok egy multinál, a munka elég hajtós, de van lehetőségem otthonról dolgozni, viszonylag jó fizetésért. A munkaidőm 8 óra, plusz 1 óra ebédszünet, viszont az egész éves szabadságom kb 22-24 nap.

Adott a párom, akit nagyon szeretek, de az ő munkája projektalapú, ahol jellemzően 4-6 hónapig kell dolgoznia 10 órán át, bár ez sosem teljesen 10 óra, kicsit inkább kevesebb. A projektek közt szokott 2-2.5 hónapot pihenni, amikor nem kap fizetést, azonban a fizetése nettóra átszámolva nagyságrendileg kétszerese az enyémnek és keresete ilyenkor a felső 5%-ban bőven benne van (a nettó közelebb van az 1.5 millióhoz, mint az 1 millióhoz). Éppen ezért ez alatt a munkaidőszak alatt röhögve meg tud annyit keresni, amennyiért más 1 órát dolgozik, és 1 év alatt nagyjából 9 hónapja a munkaidő, 3 hónap pedig pihenés, minimum.

Hamarosan aktuális lesz ez a projektkezdés, és megértem, ha az új munka miatti izgalom beszél belőle, de egy kissé elkezdett zavarni a problémázása azt illetően, hogy azt mondja, a pihenője alatt nem érezte, hogy kipihente volna magát. A sokadik alkalommal felvetése után megkérdeztem tőle, hogy nem érzi-e rosszul azt, hogy ezt úgy mondja, hogy ugyanannyi házimunkát csinálunk, tudja, hogy neki 1 év alatt annyi “szabadsága” van, amennyi nekem 3 év alatt sincs, és hogy nekem a munkám folyamatos, tehát én is kimondottan nem érzem magam kipihenve? Erre elég rosszul reagált, és mondta, hogy dehát a home office, meg ilyenek.

Szóval a kérdésem az, lenne az a pont, ami után a panaszkodást a párotoknak sem néznétek el?