Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha a barátod/párod hosszú évek után sem akar feleségül venni, hogy bírod elviselni azokat az összejöveteleket, ahol mindenki házas, csak ti nem?
válasza:Kedves Kérdező!
Mondjuk az nekem is furcsa, hogy nem mondod neki, mert nem mered. Én meg csak 2x mertem célozgatni, mert 3 éve vagyunk együtt és abból csak 1 éve élünk együtt. Ne hagyd magad, nyugodtan említsd meg neki szépen, hogy arra gondoltál, hogy össze lehetne házasodni, mert arra jöttél rá, hogy ha ennyi idő után is azt érzed, hogy annyira szereted őt, akkor igenis szeretnél vele egy család lenni hivatalosan is! Nevét viselni, felesége lenni! Nem tudom? Valahogy így... Hidd el, hogy ez nem kellemetlen ennyire sok idő után! Talán picit meg fog ezen lepődni, de szerintem ez így tök szépen hangzik, sőt hízelgő is lehet számára, semmiképp sem erőltetett duma, nem ultimátumot adsz, nem erőlteted ezzel. Csak szépen közlöd vele. Ja és akkor amikor épp nagy boldogság van (nevettek, jól érzitek magatokat stb), lényeg hogy épp nagyon pozitív hangulatában legyen!
Aki rosszindulatúan kérdez, arra is van egy tippem. Kérdezz vissza, hogy "Miért engem kérdezel? A férfi kéri meg a nőt. Vagy nálatok te kérted meg?" Erre persze majd egy felháborodott nem-el felel, amire szintén folytathatod: "de gondolom mégiscsak volt valamilyen szinten ráhatásod a dologra, esetleg erőltetted, máskülönben eszedbe sem jutna ezt a kérdést a nőnek feltenned. Nekem nem jutna eszembe hogy ilyet a pár nő tagjától kérdezzek:) "
Valami ilyesmit :DDDDDD
#aveledsokmindenbenegyetértő
válasza: válasza:Hogy akarsz te örökreszóló házasságot egy olyan emberrel, akivel arra sem vagy képes, hogy megbeszéld azt, hogy mi nyomja a lelked?
1.hogy b*szik elvenni téged, csak ígérget
2.hogy neked ez mennyire fáj és bőgsz miatta a wc-n
3.hogy csomó ismerős ezzel cseszeget, és ez szintén milyen érzéseket vált ki belőled
Ennél csak ezerszer komolyabb dolgokon, nehézségeken kell túljutnotok, hogy akarsz mégis megbirkózni azokkal, ha erre nem vagy képes? Ne haragudj, de teljesen komolytalan vagy. 9 év után ennyit nem tudsz tisztázni a paliddal
válasza:Kedves Kérdező,
# 52 vagyok. Azt írtad egyidősek vagyunk. :) Igazából mitől félsz? Hogy egyedül maradsz? Hogy nem találsz nála jobbat? Esetleg, hogy "ennyi idősen" már nem lenne esélyed a boldogságra? Én ezektől piszokul paráztam annak idején. Meg hogy most tényleg kuka egy ilyen hosszú kapcsolat? Miután szétmentünk az exemmel, rájöttem, hogy ha megkérte volna végül a kezem, akkor az az igen nem lett volna olyan örömteli és felszabadult nálam, ahogy kéne. És ha egy házasság így indul,annak nem lesz jó vége. Szóval belátom, hogy tényleg jót tettünk egymással. Az, hogy utána lélekben viszonylag gyorsan túlléptem rajta,azt jelenti, hogy ezt valszeg már rég elengedtem én is, csak még nagyon ragaszkodtam.
Azóta megismerkedtem a jelenlegi párommal, akivel akármikor lehet jövőbeli dolgokról beszélgetni. Néha ő, néha én hozom fel a témát, és egyikünk se feszeng miatta. Kb. fél éve vagyunk együtt,nem lakunk együtt,de sokat beszélünk róla, hogy mit hogyan szeretnénk (az exemmel ez full tabusítva volt). Eljegyzés se volt még,de nála biztosan érzem, hogy meg fogja lépni.
Tudom, hogy félsz,de ha úgy érzed, hogy hiába várod a gyűrűt, akkor valószínűleg úgy is van. :( Ennyi év után annyi olyan pillanat lett volna biztosan,ami tökéletes lett volna. Arról nem is beszélve, hogy mennyire gyakori az a jelenség, hogy a pasi együtt van a nővel több évig, nincs esküvő meg semmi, szakítanak, aztán a következő nőt elveszi 1-2 éven belül.
Ahogy egy korábbi hozzászóló írta, két opció van: maradsz,de magadban ezt elengeded, a másik, hogy kilépsz. Egyik sem lesz egyszerű, de ne felejtsd el, hogy neked is egy életed van, vannak vágyaid. Kérdés, hogy ezek megvalósulhatnak-e a mostani pároddal vagy nem? A számodra tökéletes boldogsághoz közelebb vagy távolabb kerülsz-e,ha vele maradsz?
Mindenképp ülj le vele, beszéljétek ezt át nagyon őszintén. Fel a fejjel! :)
válasza:100%-ig igaza van az előzőnek. Mindenben!
Kérdező, itt vagy? Történt valami? Eddig minden nap írtál valamit. Légyszi jelentkezz!
#81 Nem az, hogy nem merem, hanem feleslegesnek érzem. Meg nem akarom kierőltetni. Arról, hogy romantikus helyzetet teremtve, meglepetésszerűen elém áll és megkéri a kezem, már végképp lemondtam, meg ennyi év után ennek már nem lenne meg a varázsa. De akkor sem szeretném erőszakkal rávenni, vagy hisztizni neki. Mondtam már neki, hogy jó lenne egy családdá válni, de szerinte mi már így is egy család vagyunk - sőt, azt is mondtam már neki, hogy gondoljon bele, hogy mennyire nevetséges, hogy a törvények és a jog szemében a nővére férje és a bátyja felesége a hozzátartozói, én meg se kutyája, se macskája nem vagyok. A válasza, hogy őt nem érdeklik a törvények, neki ne a jogrendszer írja elő, hogy ki a hozzátartozója, ki nem. Ő azt mondja, neki ez nem számít, de majd össze fogunk házasodni. Majd...
Amiket a kérdezgető indiszkrét emberek ellen javasoltál, az jó ötlet, legközelebb bevetem majd :D A párom nem hiszi el, hogy tőlem ezt ennyien kérdezik... tőle eddig egyetlen ember, a keresztanyja kérdezte meg (pont a tesója esküvőjén), hogy ugye hamarosan nálunk is lesz esküvő... megkérdeztem, mit mondott erre, és azt mondta, igent.
#84 Nem félek attól, hogy egyedül maradnék. Szerelmes vagyok belé, és tudom, hihetetlen, de a házassághoz való hozzáállása az egyetlen, ami megakadályozza, hogy 100%-osan boldog legyek vele. Közös lakásunk van, együtt tervezgettünk, együtt vettük a bútorokat, együtt főzünk, együtt alakítgatjuk a kis kertünket, együtt járunk edzeni vagy sorozatozunk a kanapén, tök jó baráti körünk van, akikkel eljárunk, de külön-külön is töltünk időt a barátokkal/barátnőkkel, mert teljesen megbízunk egymásban... erre igaz, hogy még egy ilyet nem találnék, akivel ennyire passzolunk. Most felsorolhatnék még ezer dolgot, pl. hogy ha beteg vagyok, milyen gondosan ápol (ez persze kölcsönös)... minden, minden annyira jó, csak ezt az egyetlen egy dolgot gondolná másként.
Sokszor gondolok rá, hogy milyen hálátlan vagyok, hogy annyi mindenem megvan, ami másoknak talán sose lesz, és ilyenkor boldognak érzem magam. De aztán eszembe jut, hogy mások bezzeg feleségek lehetnek, én meg soha... és minden olyan reménytelenné válik.
Szóval ezért nehéz úgy gondolkodnom, ahogy te gondolkozol, mert neked a volt párod negyedannyit nem tett érted, rosszul volt a közös jövő tervezésének gondolatától is, sőt, ahogy írtad, meg se hatotta, hogy otthagytad őt... (emiatt egyébként hatalmas respect, sokan nem lépték volna meg, inkább szenvedtek volna tovább).
Tudom, hogy ez a két opció van, hogy vagy elhagyom a szerelmemet és eldobok egy - minden másban - jó kapcsolatot, vagy valahogy elengedem az esküvő témát fejben is. Én is attól félek, hogy lassan de biztosan tönkre fog menni minden, ha nem tudom elnyomni magamban ezt az érzést.
válasza:Nem fogod tudni elnyomni magadban ezt az érzést és lassan, de biztosan tönkre fog menni minden... Jól írtad! Ha el is tudod nyomni magadban, az csak ideig óráig fog tartani, tapasztalatból beszélek.
70 évesen is a "pasid" lesz? Béke tudnál nyugodni?! Szerinted ennyit érsz? Egy bármikor eldobható kis baratnőcske maradnál életed végéig? Nekem is megvan mindenem, de attól még feleség akarok lenni!! Mi köze van ennek bármihez? Attól mert megvan mindened, nem akarsz férjet?! Nem értelek esküszöm! Ugye beszéltél már vele erről?
válasza:Szerintem sem fog ez a hiányérzet elmúlni. Mindened megvan,de mégsem - ahogy mondtad "minden jó,ezt az egyet kivéve". Szóval annyira mégsincs meg minden. Mert itt olyasvalamire vágysz,ami egyáltalán nem elérhetetlen az életben, nemcsak egy bizonyos réteg számára hozzáférhető, csak neked nem adatik meg a párod mellett:(
Sajnálom nagyon, szerintem egy ilyen vágyat nem lehet csak úgy kioltani, mert mindig lesz olyan az ismeretségi körben,akit jóval rövidebb idő alatt, kevésbé kiépített egzisztenciális háttérrel, esetleg kevésbé kiforrott, érett vagy kedves személyiséggel is el fognak venni. És ez fel fogja tépni a sebeket: "de hát nálunk minden adott anyagilag, de hát mi jobban összecsiszolódtunk, mint ők, de hát én jófej vagyok, házias, megbízható, akire mindig támaszkodhat a párja, de hát, de hát..."
Nem tudom, esetleg pár alkalom terápia? De ezt most tényleg jó szándékkal írom,mert mi is próbálunk segíteni neked itt a gyakorin, de lehet ehhez egy objektív kívülálló is szükségeltetik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!