Ha a barátod/párod hosszú évek után sem akar feleségül venni, hogy bírod elviselni azokat az összejöveteleket, ahol mindenki házas, csak ti nem?

Hát Kérdező teljesen ugyan azt érezzük! Ugyan azt!! Én sem volttam soha senkire irigy semmi miatt, kivéve ebben a témában...! És igen, én is vonultam már el a mosdóba jól kisírni magamat. Rendesen, hangosan sírtam (nyilván nem ordítva, de volt hangja - valódi igazi sírás), még jó, hogy más nem volt bent a másik wc-ben... Borzasztóan fájdalmas, én teljesen átérzem (ugyan azt érzem), amit írsz!

Ja ami még egyezik az életünkben, hogy én sem megyek többet esküvőre, engem aztán nem érdekel ki hív meg. Kizárt! A legutolsó esküvőt végigsírtam, nem tudok többre elmenni, sajnálom... Ezt egyébként megmondtam a barátomnak is, de ő persze nem tudja, hogy én ezen sírdogálok... Tudja, hogy akarom, de azt szerintem nem kell látnia, hogy ilyen szinten szenvedek (bár lehet jobb lenne, ha látná..?! nem tudom), de annyit mondtam neki, hogy "Én már biztosan nem megyek több esküvőre, ne haragudj. A következő esküvő, amire elmegyek, az az enyém lesz! Utána megyek más esküvőre újra..." (49-54 voltam)

Valaki azt kérdezte mit várunk a házasságtól, miért lesz jobb? Nem, nem lesz jobb, maximum nekem lesz jobb érzés az, hogy feleség vagyok. Próbálom elmagyarázni, hogy miért. Először is, sok férfi számára nem fontos a házasság és azt hajtogatják, hogy "az csak egy papír". Ezt azért tartom kamu dumának, mert ha nekem valami cseppet sem fontos, hiszen "az csak egy...(akármi)", ami állítólag semmin sem változtat, de tudom, hogy a párom számára igenis nagyon fontos, akkor állok elébe, hiszen "nekem mindegy". Ez számomra csak azt bizonyítja, hogy nem szereti annyira az aktuálist, hogy meglépje érte ezt a "semmiséget"! VAGY igenis számára is fontos elköteleződés, ezért inkább mellébeszél, mert valójában azt a nőt sosem venné el szívesen - ez a szitu még rosszabb... Abban az esetben, ha ő házasságellenes, akkor ok, viszont nem egyszer olvastam itt a gyakori kérdéseken konkrétan azt, hogy a pasi a kapcsolat elején kijelentette, hogy házasságellenes, majd 1 év múlva mégis megkérte a csaj kezét és olyasmit mondott, hogy "eddig azt gondoltam házassgellenes vagyok - mert sosem voltam a megfelelő nő mellett, amire csak MOST JÖTTEM RÁ, melletted".

A másik szokásos duma, hogy "nem ettől lesztek boldogok, csomó válás van!" Aha... És? Ahhoz nekünk mi közünk? Igenis eljön az az idő, amikor a szándék hiánya már problémára enged következtetni... Meg ne haragudjon egy élettársi kapcsolatban élő ember se, de én nem hallottam még olyat, hogy "Igen, boldog kapcsolatban élünk 20 éve, de csak kapcsolatban" és ez számomra mindent elárul. Az ismerőseim között sorra 1-2 éven belül megtörténik a lánykérés, illetve azok a párok pedig, akik sok-sok éve együtt vannak, egyszer csak szakítanak... Igen, látok sok válást is, de mégtöbb szakítást az olyan kapcsolatokban, ahol még évek alatt sem lett meg a férfi részéről a házassági szándék.

Nem-nem, szerintem sem gondolja meg magát 8-10 év után senki, ilyet nem írtam, sajnos ezzel egyetértek. Az én kapcsolatom kb. 3 éve tart, amiből még igazából csak 1 éve élünk együtt, 1 éve költöztünk össze, így én még kicsit reménykedem... Én 5 év után már nem reménykednék és szakítanék, ahogy előzőleg is tettem.

A kérdező helyében szakítás előtt "vesztenivalóm nincs" alapon tuti eléállnék konkrétumokkal, de nem ultimátumot adva, hanem elmondva, hogy miért szakítok most vele... Minden fájdalmamat elmondanám, de tényleg mindent, amit addig titkoltam, hogy mennyire fáj a szándék hiánya - hogy nem jutott el a lánykérésig a szándéka, miközben tudta ez nekem mennyire fontos (persze mindezt nyugodtan, szépen). Hogy ez számomra mindent elárul, így nincs tovább... Vannak férfiak (jópár ilyet is hallottam), hogy ekkor kap észbe, mert valójában fogalma sem volt arról, hogy ennyire komoly a probléma egy gyűrű miatt és azonnal szalad megvenni, mert amúgy szereti a nőt, csak full vakon volt eddig ebben a témában... Ezért gondolom azt, hogy igenis szakítás előtt megéri magát "kiadnia" a nőnek érzelmileg, 100%-osan, hiszen tényleg nincs már ilyenkor vesztenivaló, aztán lehet, hogy úgy alakul, hogy tényleg észbe kap a pasi... Ha pedig nem, hanem simán elengedi még így is - akkor kár is volt eddig húzni, nem még sajnálni, hogy vége...

Kedves női hozzászólók! Kérlek titeket gondolkozzatok el, hogy milyen előnyei vannak a férfiak számára egy házasságnak. Soroljatok fel egypárat.

Én megértem, hogy nektek sok-sok előnnyel jár, de legyetek szívesek egyszer az életben gondolkodjatok a férfi szemszögből is. Utána gondolkozzatok el, hogy ti, mint nők, mit tennétek le a közös asztalra (nem monetáris értelemben).

A házasságok fele még mindig válással végződik, amely válások 75%-át a nők adják be. A valóságot nem érdekli, hogy mit érzel eme statisztika iránt.

ha nem monetáris értelemben kell gondolkozni, akkor pontosan annyit tesznek bele mint a ffiak (monetáris értelemben is lehet, csak szülés esetén általában nem dolgozik a nő egy ideig).

de mivel még létezik a házasság intézménye, ezért láthatóan a ffiak számára mégis nyújt valami pluszt